Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Száraz ág az útra esve
Pera76 2011. december 8. 10:16
Meggörbül a magány.
Hajlott hátában csontévek roppannak.
Beletörődésbe csusszan a holnap
érdektelensége.
Kölcsöncsendet ölel a bánat.
Hova a lélek is hálni járhat,
kinek érdemes megköszönni?
Vége lesz egyszer, csattant vége,
és korrepetálni
nem engednek vissza az égbe.
Míg tiszta volt: nem láttam.
Savós szemeimbe belevágtam
fájni élve-nyögésem.
Az adottnál mindig több kell:
De csak vasárnapi közönnyel
lesznek hozzánk elnézőbbek.
Esteledik. Száradnak a csendek,
aszottra hullnak a falevelek.
Eldőlve megszámoltatunk.
Utána leghátul hagynak,
-csipkedve múltunk-
és kikacagnak
a ágak havas varjúcsőrei.
Pera762011. december 9. 09:57
Hazafelé az úton láttam egy száraz faágat. Olyan volt, mint egy varjúcsőr. Erre épült az egész jövőkép.
Köszönöm József. Nekem inkább szomorú.
Miki, szent igaz! És rosszabbakat is. :)
Karesz...
Köszönöm Sea.
Lehet, Emi, lehet. A jelen és a jövő. Talán ezt érzed...
Csaba tesóm...
pepo2011. december 8. 19:00
Kölcsöncsendet ölel a bánat.
Hova a lélek is hálni járhat,
kinek érdemes megköszönni?
Mamamaci402011. december 8. 16:57
hűha... mintha két verset olvasnék...
Törölt tag2011. december 8. 12:28
Törölt hozzászólás.
skary2011. december 8. 12:15
káár-káár
koszeghymiklos2011. december 8. 11:55
Írtál már jobbakat!
Krubacsov_Jozef2011. december 8. 11:36
Gyönyörű...