Száraz ág az útra esve

Pera76•  2011. december 8. 10:16

Meggörbül a magány.
Hajlott hátában csontévek roppannak.
Beletörődésbe csusszan a holnap
érdektelensége.
 
Kölcsöncsendet ölel a bánat.
Hova a lélek is hálni járhat,
kinek érdemes megköszönni?
 
Vége lesz egyszer, csattant vége,
és korrepetálni
nem engednek vissza az égbe.
 
Míg tiszta volt: nem láttam.
Savós szemeimbe belevágtam
fájni élve-nyögésem.
 
Az adottnál mindig több kell:
De csak vasárnapi közönnyel
lesznek hozzánk elnézőbbek.
 
Esteledik. Száradnak a csendek,
aszottra hullnak a falevelek.
Eldőlve megszámoltatunk.
 
Utána leghátul hagynak,
-csipkedve múltunk-
és kikacagnak
 
a ágak havas varjúcsőrei.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pera762011. december 9. 09:57

Hazafelé az úton láttam egy száraz faágat. Olyan volt, mint egy varjúcsőr. Erre épült az egész jövőkép.
Köszönöm József. Nekem inkább szomorú.
Miki, szent igaz! És rosszabbakat is. :)
Karesz...
Köszönöm Sea.
Lehet, Emi, lehet. A jelen és a jövő. Talán ezt érzed...
Csaba tesóm...

pepo2011. december 8. 19:00

Kölcsöncsendet ölel a bánat.
Hova a lélek is hálni járhat,
kinek érdemes megköszönni?

Mamamaci402011. december 8. 16:57

hűha... mintha két verset olvasnék...

Törölt tag2011. december 8. 12:28

Törölt hozzászólás.

skary2011. december 8. 12:15

káár-káár

koszeghymiklos2011. december 8. 11:55

Írtál már jobbakat!

Krubacsov_Jozef2011. december 8. 11:36

Gyönyörű...