Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Sokadik novemberre...
Pera76• 2011. október 18. 09:45
Gyűlnek a nevek, évszámok, arcok,
lehajlott fejfákra lobban a szél.
Olyan sokszor félbehagyott harcok!
Kő, vas, márvány hidege nem beszél...
Nem elég a szeretet, indulat -
mi megállítná az útra keltet;
a tegnap egy hang volt, egy mozdulat,
már holnapba fordulnak a csendek.
Utánuk nyílik az Őszi Bánat,
az emlékezések esőcseppek,
árnyak vagyunk mind és ők is árnyak.
Nekünk a vég, mi nekik Új kezdet...
csillogo2011. október 19. 09:36
...az emlékezés könnycseppjei Mi vagyunk, akik még innen...de versed üzen még valamit.
''Olyan sokszor félbehagyott harcok!
Kő, vas, márvány hidege nem beszél...''
Majd megfejtik és a végén tán' elengedik az árnyakat...ha máskor nem ,de a végén kérni kell...
nekem ''Hallottak napjára'' szóló mély gondolatok!
Erikám...Grt.
Pera762011. október 18. 17:31
Az utolsó sorról: mert elmennek, innen nézve végleg, de ott nekik egy Új kezdet...indul...
Még gondolkozok, hogy legyen jobb, érthetőbb.
Kösz Marci.
Törölt tag2011. október 18. 13:37
Törölt hozzászólás.