Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mikor
Pera76 2012. május 9. 11:28
kulcsra zárjuk a csendeket:
megbillen bennünk és fázik a hit,
a mosolyok szanaszét szakadnak,
s ránk esik a múlt, megvakít.
Röntgenkása-ködben elveszünk,
fekélynek látszik a szív, a szó
és nincsen benne altató-
dal, elnyelte a gyerekkor.
Nincs értelme a lesznek, ennek,
-a boncasztalon úgyis
minden fölöslegest kiszednek-
gallyakat tördel a közöny,
megcsalt gondolata roppan,
visszanézni gyáva,
hideget érint maradása.
Rügyben a gyümölcs is
halálnak duzzanat...
...akkor úgy lövöm le a reggelt,
mint egy védett madarat.
BakosErika2012. május 9. 19:22
Mindennek van értelme, Erikám!
Szomorú hangulatú a versed!
Szebb estét! :)
Pera762012. május 9. 14:29
Sea... lehet. Szomorkás. És olyan bizonytalan. Vagy biztos?
Évi... A zöld nyüvek? :)) A nárciszt is szedjük, meg a gyöngyvirágot, hóvirágot, kisasszony papucsát, kosbort mindent, védett reggelt is le lehet parittyázni. Ha másképpen nem, hát képzeletben. Köszönlek.
Attila, békés vagyok én, ezek csak hangulatok. Sokat olvasok össze-vissza, sok mindennek nekiszökök, s tán igen beleélem magam mindenbe.
Ne aggódj... Túlélem magam.
Pera762012. május 9. 14:24
Limmi, köszi, puszi.
Törölt tag2012. május 9. 14:17
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2012. május 9. 13:59
Törölt hozzászólás.
darklightflame2012. május 9. 13:55
:) megesznek a ződek Pera:)
Törölt tag2012. május 9. 13:50
Törölt hozzászólás.
Pera762012. május 9. 12:28
Csak egy parittyával. :)
skary2012. május 9. 11:46
ejnyemáááejnyemáá :)