Mikor

Pera76•  2012. május 9. 11:28

kulcsra zárjuk a csendeket:
megbillen bennünk és fázik a hit,
a mosolyok szanaszét szakadnak,
s ránk esik a múlt, megvakít.
 
Röntgenkása-ködben elveszünk,
fekélynek látszik a szív, a szó
és nincsen benne altató-
dal, elnyelte a gyerekkor.
 
Nincs értelme a lesznek, ennek,
-a boncasztalon úgyis
minden fölöslegest kiszednek-
 
gallyakat tördel a közöny,
megcsalt gondolata roppan,
visszanézni gyáva,
hideget érint maradása.
 
Rügyben a gyümölcs is
halálnak duzzanat...
...akkor úgy lövöm le a reggelt,
mint egy védett madarat.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

BakosErika2012. május 9. 19:22

Mindennek van értelme, Erikám!
Szomorú hangulatú a versed!
Szebb estét! :)

Pera762012. május 9. 14:29

Sea... lehet. Szomorkás. És olyan bizonytalan. Vagy biztos?
Évi... A zöld nyüvek? :)) A nárciszt is szedjük, meg a gyöngyvirágot, hóvirágot, kisasszony papucsát, kosbort mindent, védett reggelt is le lehet parittyázni. Ha másképpen nem, hát képzeletben. Köszönlek.
Attila, békés vagyok én, ezek csak hangulatok. Sokat olvasok össze-vissza, sok mindennek nekiszökök, s tán igen beleélem magam mindenbe.
Ne aggódj... Túlélem magam.

Pera762012. május 9. 14:24

Limmi, köszi, puszi.

Törölt tag2012. május 9. 14:17

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2012. május 9. 13:59

Törölt hozzászólás.

darklightflame2012. május 9. 13:55

:) megesznek a ződek Pera:)

Törölt tag2012. május 9. 13:50

Törölt hozzászólás.

Pera762012. május 9. 12:28

Csak egy parittyával. :)

skary2012. május 9. 11:46

ejnyemáááejnyemáá :)