Mikor az írott szó harangkondulás

(V. M.-nek ajánlva)

Lázadj barátom, légy bátor és merész,
tudom: a zűrzavarban bármerre mész,
visszadobhat egy nem várt fordulat,
és a vak kanyarok, torlaszolt hurkok,
úgy tapadnak mint sárga bűntudat....
Tenni kellene, ránk híznak a burkok,
az akarásra éhezve nőnek,
a tátott szájú őszi időnek
ezalatt elcsepeg éretlen nyála...
 
Szólj hát! Szavaidból égig-piramist
rakva válaszd szét élőtől a hamist,
sarjadjon virág, holtra pompázó,
vérből fakadó vagy bozót-sötétből!
Szalmaszínben megbújik a fázó;
melegre fakad, csak önts rá a fényből!
Rakd a köveket, ércet, keményet,
hisz a tüze homlokodra égett...
Koppan a szavad egymáson elcseng,
visszhangja itt marad, s harangként felzeng.