lába(dozá)sban

I.
Ma kinőttem az álmokat.
Könyékig érnek, térdig.
Repedt szívcsíkjaimat
nem nyűhettem fel az égig.
 
Fáradtabb, folton-folt kelet,
-kilátni sok, érdemben kevés-
időszürkére szennyezett
az ébredés...
 
II.
Kezembe vettem végzetem
negédes újszülött mosolyát,
nőttek bölcsességfogaink,
s tanultunk hazudni így tovább.
 
Utána végleg összementünk.
Én őt szidtam, (addig engem hibázott)
egymást téptük, -két szánni való-
s ördögvigyorral az élet átmászott
 
 "rajtunk" tükrein.