közös(s)arcú anyánk

Pera76•  2012. október 4. 11:24

hamuban-sült pogácsa a hold
a csillagok degeszre hízott istenszemén át

itt kinyomnak belőlünk csontszavat
sárba taposnak gyökeres-vénát
anyánkra

a folyók tűleveles kései
mondd, hány határt vágjanak át
a szemekben kilátni
arcokon hány nap egy állomás
még mennyi ősz-szagú kabát
dohosul hátakra
hogy az izzadt homlokú csend
púpjai kiguruljanak lelkeinkből
anyánkra

szavak kezébe tetteket kéne merni
igazságaink kútjaiban
poshad a vetés
búzavirágra dér kel
jeget arat belénk az ébredés
közönyekékkel

fennebb emelni...
kéne a nyakat - kitörésig
s a fákra varrni vissza ágakat
mikor villamosok futnak a szemembe

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Black2012. október 4. 18:26

nagyon elvont és nagyon jó! tetszik szia

Pera762012. október 4. 17:57

Hiszen ahogy mondom: közös az anyánk, a(z) (s)arc...

Pera762012. október 4. 17:55

Gyöngyi, Seácska, Kicsikingánk: nagy köszönet nektek. Sajnálom, hogy az alapokot nem hozhatom ide... De akit érdekel, a fészen megtalálja...

Pera762012. október 4. 17:53

Tudod Marika, az a fészes szöveg adta a löketet ehhez...
Istenemre, én sem akarok kitelepülni sehová, aki akar, menjen, mert itt van az itthon, mert itt vannak a gyökerek, nem a földben csak, valahol mélyebben, s tudom, mindenhol dolgozni kell, sehol sem adnak ingyen semmit, de hadd engedjem meg magamnak, hacsak egy papíron is, de igazoljam azt, hogy ki vagyok, s hova is tartozhatok... Dolgozni kell itthon, s mindenhol, a nagyobb fiam kezét két hete kenegetem, a szomszéddal ketten hoztak fát... Vezeti a traktort, 4: 40-kor kel hajnalban, iskola után a másik szomszédhoz megy, mert készítik a házat, s tudja, hogy ott kell a kéz. Ha már az apja nem tud ott lenni.
Hiszem, hogy tisztességgel megállja a helyét, ki olyan nevelést kap, s kinek van ahhoz elég sütnivalója...
Nem egymást kéne piszkálni, hanem megérteni, elfogadni... Nem panasz, de a régi rendszerben eltöltött rémgyerekkor árnyai ma is rajtunk ülnek. Talán mi tűrni, tűlélni tudunk jobban, de a fiatalok már lázadóbbak...
És nem akarnak ezek a kölkek románul tanulni. Nem. És kész.
Te is látatlanul tudtad, hogy emberek, testvérek vagyunk. És szeressél minket... S ez kölcsönös... Bár így gondolkozna mindenki.
Közönye kék, közöny ekék... Köszönöm, hogy látod.
Két a betű tiszta igaz. :)
Igen, ott a végén a ragrímekkel igazad van. Ha valahogy összeáll másképpen, ki is szokotálom onnan.

Kicsikinga2012. október 4. 17:39

Meghatottál, de nagyon!!!!!

csillogo2012. október 4. 15:59

a folyók tűleveles kései
mondd, hány határt vágjanak át...

hogy az izzadt homlokú csend
púpjai kiguruljanak lelkeinkből

és minek kellene történnie,hogy ez a közönyekék átalakuljon.
Nagyon szíven ütött ez a vers. Nagyon megható egy ottani székely-lány szájából, aki sok mindenért felel és tartja a hátát,mert muszáj!
''a fákra varrni vissza ágakat
mikor villamosok futnak a szemembe''
Itt egy a bötűvel több van!
A végén pedig úgy olvastam elsőre,hogy szemekbe - valamiért a ragrím ellenére jobban tetszene! Erikám Szeretettel ölellek!

Törölt tag2012. október 4. 15:59

Törölt hozzászólás.

Steel2012. október 4. 13:58

''hamuban-sült pogácsa a hold
a csillagok degeszre hízott istenszemén át''

Többek közt ilyen soraidért szeretlek olvasni.