Körmökre ég

Pera76•  2012. március 14. 10:53

"Ha volna szögesdrótod, Isten,
árammal, amely szénné éget,
most egyenesen nekimennék
az égigérő kerítésnek."

(Zsiskú János)
 
Barakk-szavakban kucorog a
a szó, idegen csontot vetnek,
-éhséglyukakat szájkitömve
megmaradsz - tudod - idegennek.
Csuromvizet arat a munkád,
nem rúgnak beléd... éppen hagynak,
de törölni kevés az égség
és kékebbek a keskeny ajkak.
Innen kivert kutyák, de itt is,
a sajátban sok a fonákság,
rossz szájízek nyála kesereg,
tort ül a maradék barátság.
Van ki megfeszítsen - csak ha hagyod,
-bolhákat megtűrt kutya vakar-
hazát nem adhat mást az Isten.
Maroknyi cseppig vérünk magyar.
 
Nem a napok, mi hunyunk szemet,
úgy stílszerűen, mint az árnyak,
hűlő nyarak éjkomorán a
meg-nem-történtek visszavágnak...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pera762012. március 14. 20:55

Marikám... A mindig-értésed, a figyelmed, téged köszönlek!
Tibi, tireátok nem értettem. Tudod. Hiszen nem változtatok: maradtok barátok, s kereszt stb.
Csak úgy. Általánosságban szólék.
Mi kutyákul nem nyávogunk. :))
A macskákból meg elegem van, az egyik lefo.ta, lehányta a küszöböm - jó éjjele lehetett - anyós kimosta, így ő is hányt. Helyettem. :))
Attila, várakozik egy versem, ez meg ma csak úgy lett. Ráérek én. Meg hátha még érnie kell. :))
Köszi a bizalmad felém...
Erika, Csaba: nektek is köszi, hogy olvastok, véleményeztek!

pepo2012. március 14. 20:15

Nem a napok, mi hunyunk szemet,
úgy stílszerűen, mint az árnyak,
hűlő nyarak éjkomorán a
meg-nem-történtek visszavágnak...

BakosErika2012. március 14. 19:01

''hazát nem adhat mást az Isten.
Maroknyi cseppig vérünk magyar.''

Igen, az, bárhol is éljünk!
Nagyszerű vers, kedves Erika!

Törölt tag2012. március 14. 17:39

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2012. március 14. 17:35

Törölt hozzászólás.

csillogo2012. március 14. 13:48

Jól megírtad - gratulálok!:)

Pera762012. március 14. 11:53

- a második ok pedig az idézett szerző verse.
Karesz, Zsuzsa: köszönöm Nektek.

Pera762012. március 14. 11:52

Két ok miatt születettek meg ezek a sorok:
- az első rég bennem téblábol. Már az ok. Itthonról eltelepült emberek, kik nagy ritkán haza/visszajárnak úgy átalakulnak... Felvesznek idegen szokásokat, beszédet, mondhatnám: kitörik a nyelvük. Néha kikívánkozik belőlem az, hogy rájuk szóljak: ne nyávogjanak, beszéljenek itthoniul. Aztán megértem. Mert ahhoz, hogy máshol befogadják őket és ne kiszúrják, kinézzék - valamilyen szinten idomulni, alkalmazkodni kell. Hanem kilógnak a képből. Ha hazajönnek meg innen lógnak ki...
Mint olykor én is - kicsiben - hiszen városon nőttem fel, más szokásokkal, más beszédformával stb., a nyarakat viszont szülőfalumban töltöttem, itt is szívtam fel ezt-azt, s hogy visszajöttem/hoztak még ugyan, olyan finom-vegyes lettem. :))
De bárhova is mehetünk itthon vagyunk otthon.
És erre példa annak a szerzőnek verse, kitől idéztem fennebb.
Csahosnak lenni idegenben jobb/okosabb lehetőség, vagy megtűrtnek itthon? Hiszen mi, itt kisebbségben, a sajátunkban éppen csak elviselve vagyunk. Olykor.
''megsimítod habzó szerelmem
térdeiden rúgottkutyák nyála'' - szerelem és hazaszerelem: van különbség, de illik ide is Barbot idézni...

10082012. március 14. 11:22

Hó ez nagyon erős Erika
még visszatérek párszor :)

Puszi, Zsuzsa

skary2012. március 14. 10:57

Nem a napok, mi hunyunk szemet,
úgy stílszerűen, mint az árnyak,
hűlő nyarak éjkomorán a
meg-nem-történtek visszavágnak...
ez a része tetszik :)