kifordultam

Vers
Pera76•  2018. május 12. 09:07

[ez a reggel]

ez a reggel is ragacsos tapadókorong, bújnál,
a rejtekhelyeket elhullatta az álom. ez a másik
oldal, átfordulsz, összeszednéd, magad sem tudod.
újabb és újabb konfliktusba kerülsz a felkelésekkel:
levernéd, de a feltételes mód kevés a sikerhez.
a szomszéd ismét megelőzött, talpon van, épp szereli
a napi rutinjait, a zenei ízlése szokásosan pocsék,
odakint a kurva jázminok megint tapsikolnak,
a fakopáncs az agyadból szedi ki a hernyógyűjteményét.
egy gerlepár félszegen lóg ki a burukkolás alól,
megesik rajtuk a szíved, megesik, ilyenkor az
egyedüllétet pillanatokra levetkezed magadról,
állsz a tükör előtt, nyelvet öltesz kettőtökre,
keresztülkóvályogsz néhány mosolygáson,
s a párolgó bizonytalanság kávézacca előtt
csatlakoztatod magad az élethez.

Pera76•  2018. március 27. 17:01

Alexandru Macedonski: Szonett a távolból

Komor országból származok - mint ki tudja:
pokolnyi jajoknak se vége, se hossza.
Hol az égszín nemes lótusz s a mimóza
fakuló látomás, koporsóba csukva.

Hol a mindent eltűrők törvényén pusztít
a gazdag restség szörnyűségbe fájva,
s ami a lelket éltette: holtan árva,
az elbutítottak mocsarában nyugszik...

Mert kinek csak gyűlölt fényfoszlány a bére
a virágtalanságba dagasztott éjre,
ott minden csak ártalmas rosszakat terem.

Befagyott a hit, húz a reménytelenség,
de konokul szántok, a rög, a föld szentség.
Hazám ez, otthonom, és mert van - szeretem.

(Saját fordítás)


Sonetul din zări

Eu vin din zări cumplite — din trista țară-n care
Mimosa simțitoare ori lotusu-azuriu
Sunt serbede vedenii închise-ntr-un sicriu,
Iad negru unde viața e plânset sau oftare.

Acolo e târârea o lege pentru-oricare
Și toți sunt stârpitura grozavului pustiu...
Din tot ce-a fost pe suflet nimic nu mai e viu
Decât un smârc de vicii și altul de-aiurare.

Și totuși împotriva prostiei rânjitoare,
Sub ura pentru rază și ura pentru floare,
Sub noaptea frământată de chinuri ce zdrobesc,

Lipsit chiar de speranță, sleit chiar de credință
Prin neguri îmi trag brazda cu vechea sârguință,
A mea, această țară căci este, — ș-o iubesc.

Pera76•  2018. január 26. 14:27

[körbe sem ér]

körbe sem ér a hiányod:
gyerekkorból átmentett sokéves szvetter.
szavakba szorítottál, s nem tudtam
mit kezdeni az égre gyúlt szemekkel.
egyik se jobb, de kétféle utat fut a száj:
nem a létezéstől kéne lenni bárhogy,
és nem is páratlanul. olyan falnál több,
mint kit alátámasztanak, és már rogy.
berögződött: minden mozdulat elősegít
a következőbe halnod.
égő cigarettaparázs a csönd,
a gyomorban akasztott pillangók,
és minden csak kísérlet, időszakos.
rájönni nem sokáig tartott:
kötelező vendégszeretet a szem,
mielőtt rácsukják az ajtót.
az elengedésből kiugrani kéne,
s talán ha lehetne: kint hagyott
árnyékoddal eggyé válni és
elszívni az összes csillagot.

Pera76•  2018. január 18. 16:49

[dobog a valóság]

dobog a valóság, kihagy, embernyi teher.
védtelen vagy, szavakkal túlgyógyszerel,
aztán elvonóra küld, élethelyzet.

az ég a földdel esténként összeerjed,
mellkasodon a csend végiggyalogol,
arcod fehér vásznáról lekopik a mosoly.

a káprázat feszítő homályán át
mindig előre benyújtják a számlát,
s hiába az áramlat: vesztes valahány,
nyitott tenyeredben kinyílik a magány.

mellkasba, arcra a hajnal még visszatér,
de elégedetté egyik sem szépít.
hová a sors hordta homokos szemcséit,
megváltoztathatatlanul háttal áll a fény.

Pera76•  2018. január 15. 15:59

[csak átszíneződve lehetne]

csak átszíneződve lehetne kiválni abból,
mi valószerűtlen mássá formál,
de nem juthatunk akkor se tovább a lelket
kerítő szögesdrótnál: csendárnyék pecsét,
belénk van kódolva. egy mindent átfogó
gyengeség tudni: néhány madártoll
is betöri a szavak kifeszített légterét,
de azt is tudni, hogy úgy van, egyszer
megvalljuk bizonyosságnak, s akkor a felhők
tömör tubusai szemünkben tócsakékké válnak.