kifordultam

Személyes

Pera76• 2012. január 5. 17:30

Csendkeringő

Egymás mellé hullott két fakó falevél,

holdvilág erezte rájuk a sápadást,

úgy adtak egymásnak édes-bús számadást;

tudván az ősz után nesztelen jön a tél.

Hamvadt-szürke csendbe fogynak el a színek.

Játszi szél nem kócol az égre dallamot,

néhány felhőfoszlányt a fákon itt hagyott...

Szakadt hangjegyekből lehet-e új ének?

Hajt-e ki tiszta fény, hol él az enyészet?

Hol szétrepedő köd fojtja meg a tájat,

a zöld tavasz remény-keringőt még járhat?

Tollpuha avarba fehérül a végzet,

jajszavunk ezüstje felfagyott az égre.

Mondd, bomlik még rügy a haló sötétségre?

20 hozzászólás

Személyes

Pera76• 2011. december 30. 18:29

Folyó vagy mély tó: egyik sem csermely.
Ami volt: iszapba szárad.
Tüzeket álmodó kavicsbánat.

Éleit homok és víz csiszolta,
zajban tompult a fájdalom.
Gyöngyjajszavak gurulnak hűlt napon.

Tél fagylal bennünk. Makacs, konokkemény.
Fényed kilobbant, az északi.
Sok arcod között sincsen egy igazi.

6 hozzászólás

Személyes

Pera76• 2011. december 30. 18:09

Szélszalagok

Rég kicsavartak, s egyszerre engem.
Savanyú magam késő keresnem.
Benned sem látok, csak ugyanolyant:
bizonytalanra minek és hogyant.

Szívemben fogan a csend virága,
fagyokra érik, az éjszakára.
Szélszalagokból láncos gyászt fonok:
négyfelé hajló vékony ostorok.

Úgy téplek szét, mint aki nem érez,
kinek nem jelent semmit a féltesz,
-kergetem, űzöm társamnak ki jött.

Kihullt belőled is a jó, a szép,
szalmaszerelem maradt, ázalék.
Kihúztuk lábunk alól az időt.

14 hozzászólás