kifordultam

a verseket fióknak írjuk -

szerelmesek vagyunk belé?

a kulcs amit zár: tiszta kín lyuk,

s az ész a fejben lágy zselé.

de körmölünk. bár körmünk piszkos,

s fittyet hány reánk a mázlink,

de raktározza - annyi biztos -

fiókunk a fiókáink.

szegény fiók... kitömjük szarral,

az minden, de nem alkotás.

lefújhatjuk tiszta arannyal...

kakában mennyi légytojás.

 ha nincs tehetség, kár kínlódni,

jelentsél inkább beteget.

fenékből napnak kivájódni,

kikelni - nincsen kikelet.