kifordultam

Dagadtnak látszik zsebed. És más is.
Vén kövér bolond, megfejlek téged,
tán pénzed pereg, mint az ánizs.
Csak attól vagy te bátor... részeg.
 
Leheleted mellett a kanális
elviselhetőbb, bár patkányfészek.
Holdfényt csepeg, be szép hely ez a Párizs!
Figyelmed elterelni mért művészet?
 
Nehogy belém haldokolj ma este!
Úgy szuszogsz, míg a zsebedre figyelsz!
Közben a csorgó hold kileste:
kecskeszakállt két helyen viselsz.

A szemedben álcázott galamb verdes:
festett szarkatoll lerágott csontokon,
szájad pacája sok szennyet nyeldes,
-hogy elmondhatom, ne vedd hát zokon,
 
míg zsebemben jövőd keresed, kedves,
dombodra hágni nekem is van jogom.
Kiürülésünk hazugságtól mentes,
 -sokféle lépés elfér egy nyomon-
 
főleg ebben az átszellemült fényben,
hol Szajnába folynak bele ihletek.
Mondják - de ezt már tudni is vélem,
hogy lábad szárán kikelt sok retek.

Hát kinek annyi, amennyi a cucca,
hol szűkősre vagyon mérve a pucza,
ott takarítani elég egy vessző-
cske, lészen attól némi keresztezző-
dés. Ke.
Ahol többecskét járatott a csárda,
oda elkél kicsinnyég nagyobb dárda
kopogtatni.
S ott, ahol felveti magát a gyom,
fehér botom ke-
ményre főtt köveim mellett hagyom...
... tovább záppulni.
 
Ott, hol a bakkocska hamarost
infarktusál,
nem szükségeltetik ily lassan
rekonstruál-
ni, kiverni kell a hisztériát.
Az a jó, ha két asszonyos arasz
sem éri át.
 
A tata prószára is vessél
némi tappintatott,
meglehet, hogy szemekkel verést
már régecskén kapott.

Összedobok néhány vad szót.
Szó-ha-lomja parttalan,
dobok hozzá én egy lasszót,
halászgatok jogtalan.
 
Néhány guppi akad, kerül,
-nem büntetnek vámosok-
akvárium egem derül,
felhő-pénzek álmosok.
 
Nekem tetszik, ez a lényeg,
tanács nem kell, azt minek,
fejlődni kár, csupa vétek.
Megmaradok senkinek.

Mindennek a nyű a mozgatórugója.
Áskálja a földet, figyel légmozgásra,
sokszorozza magát, elejének társa,
s amíg fel nem falja egy eltévedt gólya:
kitelik pénzéből nagy öröklakásra.
 
Ha a gólya serény, s sokszor térül-fordul,
vele a lakás is bővülni kényszerül.
Szorgos ténykedése olcsóba nem kerül,
drága lesz az ajtó, kevésbé nyikordul,
de a kilincs kotyog asszonyul, emberül.
 
Tágulgat a lakás, kukacunk meg fonnyad,
időmúlásoknak békás az érdeme.
Lógásokon vajon melyik segítene?
Éhes tátogásra lesz-e ki olt szomjat,
mikor azt is éppen úgy eszi a fene...

 ....................

Sárgul s barnul az ősz, irigyen hull foga,
laposodik, rottyan a szép almakerek.
Pállott akarással szortyognak az erek,
homályos ablakkal pislog a vén szoba.
S varjúhangot szór szét ékes felhő-sereg...