Jégbe zárt ma

Megzörgetem a csontra hízott csendet,
-megérdemelhet néhány perc figyelmet-
mielőtt összetörne a jégbe zárt ma,
mert a csend nekem a legtömörebb lárma...
 
A tegnapból néha kiolvad egy, két csepp.
(Mitől vagyok én mégis a legszegényebb?)
Hiszen annyi kincset ölelek:
enyémek a heggyé nőtt telek.
 
De a jégvirágos csipkefüggöny mögött
a ki nem vajúdott szó nyelvembe törött,
hullt betűkre némaság rakódik,
-csak az ín feszül, ha úgy adódik,
 
s utána ernyed halódni, míg tagad.
Csak egyszer hazudtál volna igazat...