Jeanne Le Pishalde: Des poèmes d'Odille

Lepkékkel telt szonett

Szonettet írok. Lepkékkel teli,
s a csendem bizony rögvest felveri
szárnycsapkodásuk. Mint egy húr rezeg
a lég köröttük, s bamba lúzerek:
 
dagadt muskátlik húzzák el orrukat
ablakra folyva. Kívánnám holtukat,
ha nem veszik zokon.
De nincs ehhez jogom.

Taknyos az ég, még reggelig csepeg,
szállnak a lepkék - nesznyi bűnjelek.
Telik a papír. Halk kocc

...a kedves akkor megelégeli,
lófact kell néki vers ily éteri.
És szól: - Ne fingj, ha alkotsz.

(Saj. fordítás a Szerelmem, Ódijja versciklusból.)