Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
[hullanap]
Pera76• 2025. október 31. 07:21 • olvasva: 78
hullanap helyett örömnap kéne...
míg él az élet: tisztelni azt.
sírokra hordunk bizonyítványt
önmagunkról... virágot? mintagazt.
márvány. tor neki. míg élt: utáltuk.
átvert, kihasznált, és kékre ütlegelt.
kívántuk: az ördög vigye el.
virágerdőt egy nap. kétszínűeket
érte kupacba rakjuk, mint a szart.
megcsaltuk nála ostobábbnál.
kiszipolyoztuk - mi se vagyunk
jobbak a deákné vásznánál.
pattog a máz. kilóg a lóláb.
a lelkünk szanaszét, helyén dísz lik.
egész évben jó helyt van a föld alatt.
s jó helyt leszünk majd mi is mind.
Pera762025. november 2. 09:22
@Molnar-Jolan: Az... Köszönöm.
Legjobb tesiM, @csillogo: Van, persze jó példa. De azt majd más versben, írásban dolgozom fel.
Rossz példa viszont több van mindenre a világban... Dughatjuk homokba a fejünk, a hátsónk attól kilátszik.
Tisztességben, szeretetben kéne élni, becsülni egymást és nem bántalmazni. Nem ez van. Rodáljuk egymás idegeit, fel/kihasználjuk a másik embert, annyi képmutatás, irigység, hazugság, csalás, lopás, átverés míg van - egyebekről nem is beszélve, mert az erőszek minden formája van - addig nézhetem csak a szépet, a jót. Mert ezt is látom. De azt is.
(Más jó helyen létezni és más nehezebb kőzegben helytállni.)
Más egy gonosz anyóst hetente 1 órára meglátogatni és más vele élni 30 évig. Más szegényen felnőni, bántalmazva, éhezve - csak hozom Jónás Tamást, el kell olvasni az életrajzát, más jó szülőkhöz születni. Mindenből ki lehet(ne) lábalni, de Jagi is példa arra, hogy a lèlek egyszer feladhatja, mikor már túl sok... És megértem...
Egyszer remélem, mindenki megjavul. S nem lesz emberfarkas.
Molnar-Jolan2025. október 31. 20:06
Az egész temetőjárós mizéria hideglelés. Erős vers.
csillogo2025. október 31. 19:47
Erősségét tekintve - nagyon erős az írásod, amúgy mindenre van példa, a túlzásokra is túl sok, sajnos, de van jó példa is...
"There’s peace in learning to let it be"
MMM
Pera762025. október 31. 12:29
@skary: Ki tudja. :)
@Mikijozsa: Akkor lesz vége a színlelésnek, mikor az eszünk elér odáig.
Nálunkfelé sokan feszt kapálják, virágozzák késő őszig a sírokat, versengve, hogy kié pompásabb. Márványtáblákkal meggyúrják. Éltünkben nincs márvány a házunkban, annyi virág a kertünkben.
Aztán egymást marják az emberek. Egy évben egyszer megnézik a véneket - mondjuk, egyeseket sose kéne meglátogatni - majd a temetésre folynak haza s a sírt látogatják.
Döglött lóra patkó, halottnak csók.
Élni kéne tiszteletben... egymást értékelve.
Sokan a föld alá kell kerüljenek, hogy változás legyen...
Persze van, ki mindig hiányozni fog nekem is. A nagyszüleim pl. S van, kit jó lenne, ha immár a "testvérei" elvinnék kazánfűteni.
skary2025. október 31. 10:07
jóvagynem? kituggya :)
Mikijozsa2025. október 31. 08:42
a virágot, mint gazt szekérszám kihordjuk, aztán drága gyertyákkal kivilágítjuk, lássák a halottak is, bizonyhogy amíg élünk, csak a baj, de ha meghalunk, az életben maradottak öröklik problémánkat, s ennek sose lesz vége . jó lett