Holdharang

Pera76•  2012. május 13. 13:29

Az éj a falra fújta fel magát,
saroktörésben pukkanva dagad,
fogkavicsokon mossa újra át
a valót, s szikár álmokhoz tapad.
 
Hömpölyög a szív, fénye apró hal,
és pikkelyein csendpiros a ma,
a víz felett mint sikló hajóraj,
galaxis buzog: teremtés sava.
 
Zizegve habzik csillagbuborék,
- a halnak útja hajnalig véges,
szemében mégis remény-bokor ég,
gyökértüze tán többezer éves...
 
Ébendús fára nem karcol a hang,
és lóg a hold, mint néma bronzharang.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pera762012. május 14. 08:20

Értelek, tesóm...
Köszönöm Virág és Erika!

Pera762012. május 14. 08:17

Egy l maradt ki. Ezektől a fiúktól kész csoda, hogy fel is tudtam rakni. Köszi.
:))

BakosErika2012. május 13. 14:25

''Hömpölyög a szív, fényes apró hal,
és pikkelyein csendpiros a ma,
a víz felett mint sikló hajóraj,
galaxis buzog: teremtés sava.''

Nagyon szép!
Gratulálok Erikám!

Törölt tag2012. május 13. 14:22

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2012. május 13. 13:56

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2012. május 13. 13:49

Törölt hozzászólás.