Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hiába bója
Pera76• 2011. november 18. 08:43
Bármerre nézünk csontok hevernek.
Roppanak léptek, nyílnak a vermek.
Földé a kő, a por, miénk az ős-
csak a kitágult szemű ég közös.
Az elején mind kicsit gyermek,
(kíváncsi újoncra hullnak a percek:
véletlen élű kártyalapok,
s higanytócsába gurulnak a napok)
görbül a lépés, görbe a hát,
magunkra rántjuk félni az éjszakát.
Az árokparton léket kap
kilyukad a lélek-fregatt,
-szívünknek nyirkos papírhajója-
ázik a jel és hiába bója,
elfelejt órát nekünk mutatni.
És akkor ideje abbahagyni.
Pera762011. november 18. 09:31
Seácska...
Innen is ölelés.
Vadmálna...
Törölt tag2011. november 18. 09:28
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2011. november 18. 09:22
Törölt hozzászólás.
Pera762011. november 18. 09:20
Mindent tudni kell...abbahagyni.
És kukába rakni a szemetet. A szépet a lélek-albumba helyezni. Már ha maradt.
:)
Aztán: mindenből tanulni. Azt hogy a világ nem változik, és a sárból sosem lesz tisztaság. Sütheti napfény, fújhatja szellő max rászárad...a cipőkre. Oda is csak mocsoknak.
Törölt tag2011. november 18. 09:13
Törölt hozzászólás.