Helycserényi csend

Pera76•  2011. december 9. 11:12

Csak állunk falaknak dőlve,

én itt, s te ott támasztod.

Megtart, elválaszt a közön.

Éppen nem kevés, de nem is sok.

 

Mintha elég. Hanem bontanánk,

körömmel kaparva, szívbe ásva.

De csak állunk. Nincsen bátorság

a fejjel nekirohanásra.

 

Tán vágyakozunk valami másra.

S fogy az erő, kemény a vigasz.

Egy helycserényi csendet félünk,

mert nem tudjuk róla, hogy mi az...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pera762011. december 14. 11:36

Köszönöm Józsi.
Marikám, maradok a vágyak szintjén.
Ancsám...

kapocsi.ancsa2011. december 11. 19:49

eltalált...

csillogo2011. december 11. 19:45

és ha tudnánk - lehet,hogy már nem is kellene vágyakoznunk annyira!?
Erikám!

farao2011. december 9. 15:37

Szép vers.
Gratulálok.
Üdv: farao

skary2011. december 9. 11:27

azabajénseszintemársemmit :)

Pera762011. december 9. 11:21

Hászen nem tudom.

skary2011. december 9. 11:13

no mi az? :)