Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
[háttal állsz]
Pera76 2017. december 5. 23:36
háttal állsz az összetartozásnak, két mozdulat
között az állomás vagy. két mozdulat, mi
egymásba érne, mikor a mozdulat megért
a cserére. aki áll, ahol, abban töredékek
vannak, becsapódások, önmaguknál súlyosabbak,
és nincs ablakuk levegőre, látni. otthonból
próbálnak hazatalálni, lélegzetvisszafojtott,
zárt állapot. hit, tagadás együtt elhagyott,
nem belátható a gondolat-sarok, s a körülményekbe
hímzett indulatok foszlott falvédője kinek kell.
csörög a szív, ócska vekker. hagyod, hogy
átöleljen egy másik nyomorult nap.
a szó ketrecéből a vadak kiszabadulnak.
csillogo2017. december 13. 09:44
Hímzett indulatok... csörr !
Nagyon tetszett!
Rozella2017. december 6. 20:23
Már a kezdete is nagyon erős! ("háttal állsz az összetartozásnak, két mozdulat között az állomás vagy.") és végig feszít a kettősség, az 'otthonból hazatalálni' reménye és reményvesztettsége... Az utóbbit érzem benne meghatározónak. Egyedi, remek vers! Nagyon tetszett!
"csörög a szív, ócska vekker. hagyod, hogy
átöleljen egy másik nyomorult nap.
a szó ketrecéből a vadak kiszabadulnak."
Molnar-Jolan2017. december 6. 19:23
..."abban töredékek
vannak, becsapódások, önmaguknál súlyosabbak,
és nincs ablakuk levegőre, látni."
Igen, mint a repeszek sebei, vagy üvegszilánkok.
"nem belátható a gondolat-sarok, s a körülményekbe
hímzett indulatok foszlott falvédője kinek kell." ...ez szíven szúrt.
Remek vers.
dreaming582017. december 6. 19:03
Hú - ez ütős!
Ölellek
Mikijozsa2017. december 6. 08:50
jó lett, gratula
BakosErika2017. december 6. 05:38
és nincs ablakuk levegőre, látni. otthonból
próbálnak hazatalálni, lélegzetvisszafojtott,
zárt állapot...
Jó vers, Erikám.