Határeset

Pera76•  2011. november 5. 17:13

Körbekerítettél s én ragadtam.

Nem nyúltak felém semmi szép szavak.

Egybe, aztán egymásnak estek a célok,

míg nőttek az egók, s nem látott a vak.

Majd következett a szögek beverése,

hadd csorogjon befelé az enyves vér...

Az antikrisztusok akkor már nevettek:

a titok s a hallgatás nem testvér.

 

Makacs elveim vöröse börtön.

Csendre kuporodni miért vétek?

Kisebb bűn-e piacon árulni

a barátságot, ha az az érdek?

Kell az őszinteség mindenek felett,

új lapot az istenek sokat adnak,

de látható, hogy egyre szürkébbek...

...az arcok és lassan szétszakadnak.

 

Határeset ha vastagabb a bőr,

jófajta bádogos munkája van abban.

Harangszava terjed mint a ragály.

Megtanítottál bízni...magamban.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

farao2011. november 5. 19:24

Igazi élvezetet nyújtó vers, még akkor is, ha témája lehangolna, de mégsem. Hisz az örök üzenettel zárul: ''Bízz erősödő önmagadban!''
Gratulálok.
Üdv: farao

darklightflame2011. november 5. 17:45

ez igen:))) a fenyvesek szele fuj feled is:))

Mamamaci402011. november 5. 17:28

''a titok s a hallgatás nem testvér''

ismét egy nagyon jó versed ez, de az érzés az lelketlen-kegyetlen ami szülte...

versike2011. november 5. 17:17

''Megtanítottál bízni...magamban.''

Nna ja;

hát ez is egy tanulság... nem is elhanyagolható. Persze, nem mindegy, hogy árulni vagy elárulni. Jó pap holtig tanul, talán Béla úr is...

Szépeket, igazakat....