Eminescu: Te nem vagy itt...

Elszállt a fecske: láthatod,
diólevél a tájra folt.
Szőlő ezüstje dért szakít-
Te nem vagy itt, te nem vagy itt.
 
Suhanj karomba, tartalak,
tekintetedben vad nyarak.
Válladon nyugszik el fejem,
Oly csendesen, oly csendesen.
 
Emlékszel arra hajdanán,
röppentünk túl a völgy nyakán?
Emeltelek az égre fel...
Mert volt kivel, mert volt kivel.
 
A földön mennyi nő dalol,
szemükben színes szikra forr,
de értékesebb sehol nincs,
mint te oly kincs, mint te oly kincs.
 
Fényeddel telek általad,
te büszke csillag: lányalak!
Lelkemben lángol életem,
én kedvesem, én kedvesem.
 
Késő ősz rebben, megreped,
porló avarra esti csend.
Fázni a puszta megtanít-
te nem vagy itt, te nem vagy itt...

Saj. ford.
 
Mihai Eminescu: De ce nu-mi vii

Vezi, rindunelele se duc,
Se scutur frunzele de nuc,
S-aseaza bruma peste vii -
De ce nu-mi vii, de ce nu-mi vii ?

O, vino iar în al meu brat,
Să te privesc cu mult nesat,
Să razim dulce capul meu,
De sinul tau, de sinul tau !

Ti-aduci aminte cum pe-atunci
Când ne primblam prin vai si lunci,
Te ridicam de subsuori
De-atitea ori, de-atitea ori ?

In lumea asta sunt femei
Cu ochi ce izvorasc scântei ...
Dar, oricit ele sunt de sus,
Ca tine nu-s, ca tine nu-s !

Căci tu inseninezi mereu
Viata sufletului meu,
Mai mindra decât orice stea,
Iubita mea, iubita mea !

Tirzie toamna e acum,
Se scutur frunzele pe drum,
Si lanurile sunt pustii ...
De ce nu-mi vii, de ce nu-mi vii ?