Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Elmélkedés unokatséta közben
Pera76 2024. július 8. 13:01 olvasva: 177
Gondolkoztam sokat, írjak-e vagy ne pár szót egy számomra is fontos témáról, de egy misét megér ez is. Anélkül, hogy most bárki magára venne bármit is, bárha igen, az sem érdekel. 🙂 Nem személyeskedés a cél és én magam is biztosan beléestem ebbe a hibába. De folyamatosan tanulóképesnek vallom magam és igyekszem minél kevesebbszer elkövetni ugyanazt a hibát. (Max. ötször-hatszor, csakhogy biztos legyek benne. 😂 )
"A lényeg a lényeg" (A.J. Cristian): kisbabát, kisgyereket ne rohanjunk le, ne érintsük meg azelőtt, mielőtt a szülő, felügyelője arra engedélyt nem ad... Azaz: kérdezzük meg anyját, apját, ükanyját, hetedik felmenőjét, hogy szabad-e hozzaszólni a kicsihez. Az önkényes kiskézpuszilkodóknak meg ásót adnék a kezébe. (Ássa el magát.) Nem puszilunk babakezet, mert azt a kicsi befalja. Ha a szülei megengedik, persze az más, de akkor előbb kérdezzük meg minimum...
Vannak kisbabák, kik barátkozóbbak. Mások nem. Ez ilyen. Én személy szerint táblát vinnék magammal kisbabasétakor, rovásisáros jövőegyiptomi-holdnyelvű nagybetűkkel, hogy: Előbb kérdezz, aztán érints... Mondtam, vannak babák, kik nem mosolyognak idegenekre, hanem egész délutánig sírdogálnak akkor is, ha rájuk néz valaki.
Kell ez?
(Én is követtem el ilyen aljasságot, ismétlem s nem cél az, hogy vizes lepedőt húzogassak bárkire, de ha pont ettől eszmél fel két ember, akkor elér egy üzenet haza...
Mondok egy példát: ha te nő vagy, s sétálsz Bukarestben és egy vadidegen férfi az aurádba tolakszik ismeretlen hangon/nyelven/szkafanderben és legjobb jószándékkal ugyan, de hirtelen megsimogatja a pocidat, kezedet, örülnél neki? Lehet, hogy ha karatemester vagy kiütnéd egy hétre hirtelen - a legjobb jóindulatoddal - vagy kapnál egy idegrohamot... Persze lehet, ha örülnél. Hogy kandi kamera vagy ilyensmi. Ez is előfordulhat. Vagy alapból pozitívan állsz a dologhoz. Felnőttként. De nem minden felnőtt ilyen beállítottságú. S a kicsik pláne nem. Úgyhogy előbb kérdezzünk. Az semmibe se kerül...
Köszönöm, ha nem puffaszkodsz fel. Ha meg igen, van, mit gyakorolnod. 💜
Én sem puffaszkodok fel, ha pl. legkisebb öcsém legkisebb cuki kislánya nem szökik egyből a nyakamba, ha meglátom, s ő is felradaroz, adok neki teret, időt, hogy eméssze a búrámat, és amikor akarja, akkor olvasok neki vagy megsimizem a haját. Megtanultam, hogy így...
Pera762024. július 10. 12:25
@csillogo: Nem kéne... És ahogy mondod... Minden kisgyerek más. Ki tudja, ki milyen tempwramentumú, milyen örökölt sorssal jött...
csillogo2024. július 9. 14:45
@Pera76: 😊
Szerintem nem kell addig sem eljutni, hogy először kérdezz majd érints!
A szemünk és a szívünk arra való, hogy gyönyörködjünk, megcsodáljuk, elmondjuk a sétáltatónak, gratulálunk a nagyinak vagy a szülőknek! ❣😇💛
Ha bizalmasabb kapcsolatban vagyunk a sétáltatóval, akkor sor kerülhet egy kis “játékra” főleg, ha a gyermek ezt elfogadja, egy pacsi vagy egy kis puszi a fejére, minden baba és kisgyermek egyéni érzékenységgel tudja befogadni a felnőtt közeledését!
Legyünk illemtudók🥰☀💜
Pera762024. július 8. 16:06
@orpheus3535: 🙂
Igazságok.
orpheus35352024. július 8. 15:34
@Pera76: Igaz, eredetileg jól reagál, viszont ha túl van szelidítve a simizéssel akkor torzul, ahogy szintén torzul, ha harcra képzik veréssel.
Aki az utcán gyereket simiz 10%-ban megfelelési kényszeres, 10%-ban udvarias, 30%- ban öreg, 10%-ban szeretethiányos, 10% barátságos akar lenni, és a maradék lehet akár őszinte rajongó is.🤣
Pera762024. július 8. 15:00
@orpheus3535: Ösztönből reagál ő is. Az ismeretlen=nem biztonságos=nem a komfortóna... A kutya jól reagál... Védekezik. Neveletlen az ember.
orpheus35352024. július 8. 14:53
Remek. Én a kutyákat agyonsimizőkkel is így vagyok. A kutya végül nem önmaga és túl szelíd lesz, ha jön a veszély nem jól reagál.