Éjbe fordulásokkor

Tanítottál. Majd fordult a szerep,

és nálam maradtak zálogaid.

Éjből forduláskor felriadok,

pedig azok mind a te napjaid.

 

Összekötlek régi-szép szavaiddal.

Szívemet öltöm: égvirágok.

 

A tiszta kékbe bámulással

kisimulnak mind a varratok, árkok.

 

Magával hozott a hervadó ősz,-

már akkor tudtam fázásainkra lép.

(Falevél-tenyerembe csomagollak,

és nem törik a csendből ki a kép.)

Ha ma nem, eljössz holnap.

 

S mielőtt a fáradt bizonytalan

jégvilágba falazna: 

kibontlak élni minden tavaszra.