Ballada az egy nővel nem bíró pasiról

Istentelen jó testtel pózolt,
nem csúfolta toka, sasorr,
s ha elburjánzott rajt' a toll?
Ennyi hibáért - érte sor volt,
tarka bigéknél vaksi hóbort -
elnézték adottságait.
- Csak legyen épen máma itt!
Mondták a nők, amikor bókolt.
Összejönni a régivel?
Hát persze. Sőt. De buta kérdés!
Az újakon is mennyi kém-rés!
Feromon-lázban égni kell!
 
Fűzött ő lányt, s egynéhány asszony
alkalomadtán sorra került.
Nem volt az úr oly elvetemült,
hogy éjjeleket átvirrasszon,
egyedül, báván, hogy ne ba@on.
A szomszédé is édi volt,
s megannyi drága lé kifolyt...
Majd telt, hogy kedveket fakasszon.
Összejönni a régivel?
Néha történt még visszatérés,
s az újakon is akadt kém-rés:
feromon-lázban égni kell!
 
Megtörtént aztán, mitől féltem:
lezajlott némi ütközés,
sok hülye tyúk közt üldözés...
Kárált, ki bírt, mert megkeféltem
kakasunk, s téptem. Na. Bizony.
(S csak egyet rúgott, amikor
nyakát fejétől elmetéltem.)
Összejönni a régivel?
Nem lesz itt többé visszatérés.
nyílhat piros lik, édes kém-rés:
lábasban sülni, égni kell!
 
Tanuld meg cimbi, érd be kevéssel.
Építs mást, ha kéród rossz,
s ne bölcsködözz tarajjal, ha késsel
készülnek a légyotthoz.