álom-nádszálak

Pera76•  2012. július 7. 18:32

szememben hegyek nőttek
üvegből, havasszépe magánnyal
lázas megmaradással
 
körbecsorogtál
s a szigorú csendű árkokból
kiapadtál... azelőtt
ősz volt, s alkonyat
s most sincs őszebb magamnál
mert a sarkon megtörik mindig az éj
hallom - sikerült becsapnod
magad után
 
hiába hajoltak hozzád álmaim
gyönge nádszálai
te félrehajtottad
sziromcsónakom

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pera762012. július 8. 13:57

Imre, Seácskám... Köszönöm, hogy olvastok, vagytok!
Kicsi igen, Erikám, van benne kicsi. Kicsit nemjól vagyok, de remélem: megjövök.
Ancsám... Ölellek Titeket!
Tibi, nem tudom, mit mondjak. Talán igazán senki sem ért meg... Mert még én sem magam. Kicsit rossz passzban vagyok, túlidegeltem magam, ilyenkor ez van. Aztán megjövök, s akkor alkotok másabbakat. Vidámabbakat.
Marikám, szép hát a szombat, és a vasárnap is. Ha szép... Akkor szép... Most is esett kicsit, annak örvendek... A sziromcsónak: lélekcsónakocska. Tudod te...
Narnis: köszönlek!

narnia2012. július 8. 06:39

'' te félrehajtottad''

csillogo2012. július 7. 21:34

Felkavartál ezzel a sziromcsónakkal!
Nagyon szép ez a szombat este!:)
Grt.

Törölt tag2012. július 7. 20:15

Törölt hozzászólás.

kapocsi.ancsa2012. július 7. 19:20

mert a sarkon megtörik mindig az éj''
...

BakosErika2012. július 7. 19:19

Nagyon szép vers, Erika!
Én érzek benne szomorúságot, bocs, ha nem így van!

Törölt tag2012. július 7. 18:56

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2012. július 7. 18:33

Törölt hozzászólás.