Ablakzörejnyi szívverés

Pera76•  2013. szeptember 23. 17:10

Járunk a város elbetegült testén
és utcakékek a koppanó lépések,
- a szív itt is, ott is ablakzörejnyi.
Ha becsukódtunk és nincsenek rések,

hol egymásba halkuljon el a sötét,
megérni képes-e a párás percfény?
Szemekben nyílnak-e dáliák, őszikék?
Már folton folt a szeretet-erszény,

már kicsörgött belőle a múlt és jelen,
erős tölgyből kitörött a végzet,
s nem mezősül vissza az, mi elenyészett.

Nincs, mi hidat húzzon át a végzeten,
a szó kalásza betűnként tarolt,
a város lázgörbéjén felakadt a hold.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2013. szeptember 27. 13:21

Te is látod, amit sokan, és érzed is, mélységeiben...
Gyönyörű, nagy versben írtad meg.

Pera762013. szeptember 27. 12:13

Mit mondjak?
Köszönlek téged!
MMM

csillogo2013. szeptember 26. 06:19

Megérett bennem szókalászod... szép-szomorú...gyönyörű vers!
MMM

Pera762013. szeptember 25. 07:53

Köszönöm István, Tesó, Jolika.
Karesz: fenn, fenn. :)

Törölt tag2013. szeptember 24. 15:37

Törölt hozzászólás.

skary2013. szeptember 24. 12:20

nah..fönnakadt? :)

pepo2013. szeptember 24. 06:45

Nincs, mi hidat húzzon át a végzeten,
a szó kalásza betűnként tarolt,
a város lázgörbéjén felakadt a hold....

Molnar-Jolan2013. szeptember 23. 19:54

Nagyon jó!

Pera762013. szeptember 23. 17:43

Rég érlelődik, a vége készen is volt, csak valahogy nem állt össze eddig... Csak ilyen érzelmek, hangulatok... Néha kijönnek. Ki tudja, miért. De alapjában nem vagyok szomorű. Tán a mély?
Köszönlek, Poetes Kicsikingánk...

Kicsikinga2013. szeptember 23. 17:28

Tudod Erikám, ez a gyönyörű szonetted is könnyekre fakasztott engem. Hogy miért?!
Csak párat említenék, amitől túlcsordul szívem.
''Járunk a város elbetegült testén''

''s nem mezősül vissza az, mi elenyészett.''

Az egész versedet idézhetném, de a lényeg az úgyis nálam marad, és az az ÉRZÉS, a HANGULAT, amit adtál megint!
Köszönöm szépen!