Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ablakzörejnyi szívverés
Pera76 2013. szeptember 23. 17:10
Járunk a város elbetegült testén
és utcakékek a koppanó lépések,
- a szív itt is, ott is ablakzörejnyi.
Ha becsukódtunk és nincsenek rések,
hol egymásba halkuljon el a sötét,
megérni képes-e a párás percfény?
Szemekben nyílnak-e dáliák, őszikék?
Már folton folt a szeretet-erszény,
már kicsörgött belőle a múlt és jelen,
erős tölgyből kitörött a végzet,
s nem mezősül vissza az, mi elenyészett.
Nincs, mi hidat húzzon át a végzeten,
a szó kalásza betűnként tarolt,
a város lázgörbéjén felakadt a hold.
Steel2013. szeptember 27. 13:21
Te is látod, amit sokan, és érzed is, mélységeiben...
Gyönyörű, nagy versben írtad meg.
Pera762013. szeptember 27. 12:13
Mit mondjak?
Köszönlek téged!
MMM
csillogo2013. szeptember 26. 06:19
Megérett bennem szókalászod... szép-szomorú...gyönyörű vers!
MMM
Pera762013. szeptember 25. 07:53
Köszönöm István, Tesó, Jolika.
Karesz: fenn, fenn. :)
Törölt tag2013. szeptember 24. 15:37
Törölt hozzászólás.
skary2013. szeptember 24. 12:20
nah..fönnakadt? :)
pepo2013. szeptember 24. 06:45
Nincs, mi hidat húzzon át a végzeten,
a szó kalásza betűnként tarolt,
a város lázgörbéjén felakadt a hold....
Molnar-Jolan2013. szeptember 23. 19:54
Nagyon jó!
Pera762013. szeptember 23. 17:43
Rég érlelődik, a vége készen is volt, csak valahogy nem állt össze eddig... Csak ilyen érzelmek, hangulatok... Néha kijönnek. Ki tudja, miért. De alapjában nem vagyok szomorű. Tán a mély?
Köszönlek, Poetes Kicsikingánk...
Kicsikinga2013. szeptember 23. 17:28
Tudod Erikám, ez a gyönyörű szonetted is könnyekre fakasztott engem. Hogy miért?!
Csak párat említenék, amitől túlcsordul szívem.
''Járunk a város elbetegült testén''
''s nem mezősül vissza az, mi elenyészett.''
Az egész versedet idézhetném, de a lényeg az úgyis nálam marad, és az az ÉRZÉS, a HANGULAT, amit adtál megint!
Köszönöm szépen!