Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A legnehezebb súly
Pera76• 2011. december 1. 15:24
Belénk aszalja magát a csend.
Pergamenszívek őrzik rovott múltjaink.Nem aranyfüsttel, ólmos köddel(ab)roncsoljuk angyalszárnyaink. Vonszoljuk meg-nem-ér(t)éseink.A perc soha vissza nem térő alkalmátlelökve úgy gurítjuk tova,mint az első lerágott almát. És azt hisszük: kiszabadulunk. Pedig a bizonytalanságok tétovanézései akkor vallanak,-ártatlanságunknak nincs hona. A többé-vissza-nemre sírunk,kiizzadnánk a körmünk alá gyűlt mocskot,s a holdfehérre vércseppekbőlfáradjuk rá a balga sorsot... S alattunk a föld csak vánszorog.Pera762011. december 2. 09:00
Mert ilyen vagyok. Felnőtt-gyerek. És kicsit bolond.
:))
Álmodozom, aztán a realitás talaján koppannak a dió-héjú álmaim. És kiesnek a burokból. De: abból lesz még új óriás.
Köszönlek Attis-tesó!
Emim, mert nehezítjük...
Köszönöm Eliza.
Eliza.2011. december 1. 20:39
''Pergamenszívek őrzik rovott múltjaink.
Nem aranyfüsttel, ólmos köddel
(ab)roncsoljuk angyalszárnyaink.''
Benne van az élet minden nehézsége..szép.
Mamamaci402011. december 1. 19:28
''S alattunk a föld csak vánszorog''
Törölt tag2011. december 1. 18:17
Törölt hozzászólás.