[örököljük a száműzetést]

Pera76•  2016. szeptember 12. 20:25

örököljük a száműzetést; vezet a vég,
az eltévelyedettnek a túl sok se elég.
megfeszül a hold majd kong tompán
a virrasztó fények sápadó égboltján,

párák csatornái mossák el a reményt
s a börtönök tágas csillagrendszerét,
mert előttünk nyitott ajtó és ablak,
mindegyik esélyt érezhetjük szabadnak,

ha felsoroljuk, hogy miért nem lehet.
hisz az értelem egy sziklamennyezet,
a teremtés meg a körforgás foglya,
és lelkünkben a határtalan rongya

maszatolja képzeletünk kirakatát.
a cégtáblás üveg mögött nincs barát,
és önmagunktól megtagadtuk a nyugalmat.
kapaszkodnánk az irgalomba - tűnő harmat,

illékony perceink feltörik a fagyok,
földereng a sorsunk... és továbbkanyarog.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pera762016. szeptember 13. 10:51

Köszönések.

csillogo2016. szeptember 13. 07:08

"hisz az értelem egy sziklamennyezet,
a teremtés meg a körforgás foglya,
és lelkünkben a határtalan rongya

maszatolja képzeletünk kirakatát."
Elképesztő, valóban!
Tesim - ölelésem!

Rozella2016. szeptember 12. 21:41

Elképesztő, jó vers!
Besétálva a nyitott ajtón...újabb kirakat... A kirakatot sikerült betörni..,és nem vigasztal ami mögötte látszik, a látszólagosságok bizonyossága még nem jövőkép...

Pflugerfefi2016. szeptember 12. 21:09

Minden mondat, szó és hangulat
Megfog ,ragad és megmarad

Gratulálok! Nagyon jó!

Zerge2016. szeptember 12. 20:57

azta!!!
akár minden betűjét kiemelhetném...ehelyett kalapom emelem!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom