Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
[örököljük a száműzetést]
Pera76• 2016. szeptember 12. 20:25
örököljük a száműzetést; vezet a vég,
az eltévelyedettnek a túl sok se elég.
megfeszül a hold majd kong tompán
a virrasztó fények sápadó égboltján,
párák csatornái mossák el a reményt
s a börtönök tágas csillagrendszerét,
mert előttünk nyitott ajtó és ablak,
mindegyik esélyt érezhetjük szabadnak,
ha felsoroljuk, hogy miért nem lehet.
hisz az értelem egy sziklamennyezet,
a teremtés meg a körforgás foglya,
és lelkünkben a határtalan rongya
maszatolja képzeletünk kirakatát.
a cégtáblás üveg mögött nincs barát,
és önmagunktól megtagadtuk a nyugalmat.
kapaszkodnánk az irgalomba - tűnő harmat,
illékony perceink feltörik a fagyok,
földereng a sorsunk... és továbbkanyarog.
Pera762016. szeptember 13. 10:51
Köszönések.
csillogo2016. szeptember 13. 07:08
"hisz az értelem egy sziklamennyezet,
a teremtés meg a körforgás foglya,
és lelkünkben a határtalan rongya
maszatolja képzeletünk kirakatát."
Elképesztő, valóban!
Tesim - ölelésem!
Rozella2016. szeptember 12. 21:41
Elképesztő, jó vers!
Besétálva a nyitott ajtón...újabb kirakat... A kirakatot sikerült betörni..,és nem vigasztal ami mögötte látszik, a látszólagosságok bizonyossága még nem jövőkép...
Pflugerfefi2016. szeptember 12. 21:09
Minden mondat, szó és hangulat
Megfog ,ragad és megmarad
Gratulálok! Nagyon jó!
Zerge2016. szeptember 12. 20:57
azta!!!
akár minden betűjét kiemelhetném...ehelyett kalapom emelem!