kifordultam

Volt egy úr, ott lakott Tasnádon,
repülni óhajtott, zsákvászon-
szárnyakat növesztett.
Egy évet kövesztett
az elme-gyógyászat osztályon.

Volt egy úr, verődne holtágra...
Az eszét mutatja  jó ábra:
költözne a hegyre
PVC csövekbe -
így hát jár testzsugor-órákra.

Volt egy úr, kapott egy  defektet,
esze lett kicsikét kerekded.
Pénzeit kamatra
bukszából kiadta:
s a meleg ágyába befektet-
te.

Tavasz lett megint itt a földön,
hajtja az ifjakat az ösztön.
A fákat szél-lengi,
virágék jönnek ki...
jaj, csak épp anyós ki ne jöjjön.

Volt egy úr, cipőket tenyésztett.
Marhavész jött és az enyészet
beütött. Az idő
eljöve, s a cipő-
farmnak az emléke penész lett.

Volt egy nő, irkálta verseit,
némelyet befőzött reggelig.
Nem tudta: tálentum
nélkül a vers elhuny,
s a lekvár-állapot nem segít.

Volt egy úr, fesztivál szervező.
Kellt néki mindétig egy mező,
ahol ő hisztizett.
Hozott egy tiszt vizet,
zutty... Így lett azóta csendmező.

Volt egy úr, behozta divatba:
egyetlen igazát kirakta
az ablak-üvegre.
Nem számolt tümegre:
elvitték leánynak Irakba.

Volt egy úr, igazát szajkózta.
Mivel a faluban van posta,
arra járt egy igric:
 - Igazad semmid sincs!
Betűrte levélbe. Laposra.

Volt egy nő, költött ó verseket,
s melléjén hordta... az elveket.
Melle volt két tornyú,
micsoda dombormú:
elveit fogták  az emberek.

Volt egy úr, felettébb tudálék,
megunták tudását fiáék:
sok volt a szájpára,
ragtapaszt szájára...
alatta lehet, hogy dumál még.

Volt egy úr, tollak közt heverve
tartották melegen a lerbe'.
(Kis súllyal született.)
Feleség: Kegyedet
hagyták vón' odabé a lerbe'!

Volt egy úr, élete élvezet:
fogdosott lábakat, melleket.
A szoknyás nagyon szép,
de baj van... felettébb...
három a lábdarab. Hogy lehet?

Volt egy úr, úgy hítták: Darv Előd.
Nyomatott titkárnőt, könyvelőt,
ami volt rendelve.
(Nagydobra nem verte:
egyszer csak neki is szarva nőtt.)