kifigyelo blogja

Jozsi53•  2022. január 22. 23:16

Új év,új remények Első rész.

Pár éve,hosszú-hosszú évek után az életem elindult felfelé.Nagyon örültem neki,mert kezdtem besokallni attól a sok negatív dologtól ami körbevett.Sokszor már kezdtem feladni a reményt,hisz bármennyire is tettem érte,nem jöttek az eredmények.Szerencsére viszont fordult a kocka.Elindult az életem felfelé,szépen haladtam,jöttek az eredmények.Álmaim tulajdonképp egymás után kezdtek valóraválni,ami nagyban köszönhető volt annak a rengeteg munkának,amit beleöltem.Nagyon jó érzés volt!Számítottam arra,hogy ez a feltörés megakadhat.Elmúlt két évben sikerült nagyon szép eredményeket elérni,de egy,ami a legfontosabb lett volna..nem jött össze.Kicsit rossz érzés volt,hisz egész életemben erre vágytam,megjelent aztán amilyen gyorsan jött..el is tűnt.
Sajnos ez van.. Úgy időm sincs ezzel az üggyel foglalkozni megtettem már érte mindent..majd jön más..
Az idei évnek nagy reményekkel vágtam neki.A múltév végén sok minden történt,elindítottunk kupakgyűtő akciót és adományokat szállítottunk le.Nagyon jó érzés másokon segíteni!Rengeteg új embert ismerhettem meg,beszélgethettünk és már a kommunikációval is sokat adhattam másoknak.Az ilyen beszélgetések által nemcsak segíthetek másoknak,de magam is sokat fejlődöm általa.
Mint írtam korábban szépen elindult felfelé az életem,ennek köszönhetően sok álmom sikerült megvalósítani.Ezekből szeretnék másoknak is adni egy kicsit.Ez az elképzelés még kidolgozás alatt van,de mint tudjuk a legváratlanabb pillanatban jönnek a legjobb ötletek.
Idei évben végre elkészül az én kis birodalmam.Nem szerettem volna hatalmas házat,mert szeretném ha a leendő(?) családom nem veszne el a nagy házban. :D  Nagyon hosszú idő kellett eljutni idáig,papírmunka megnehetítette az egész folyamatot.Nagyon várom,hogy elkészüljön a munkások elvonuljanak és a kertet is elkezdhessem építeni.
Sok kisebb-nagyobb projekt vár rám amit nagy izgalommal várok.Ezek sajnos időjáráshoz kötöttek,ezért nagyrészt jobb idő beáltával indulnak el.
Egyik számomra legizgalmasabb projektem a guruló házam.Reményeim szerint idén elkészülök vele.Ha úgy adódik,szeretnék elmenni ide-oda kirándulni és talán lesz ebben társaságom is.

Jozsi53•  2022. január 21. 13:52

Hibák felismerése

Múltban sokszor, de mai napig is előfordul, hogy beleesek ugyanabba a hibába! Nagyon szeretek valamit vagy valakit és mégis mikor adott a lehetőség, megakadok..

Minap adódott számomra egy lehetőség, amivel megvalósulhatott volna egy álmom. Elszúrtam! Ott voltam a kapujában, egy karnyújtásnyira. Hosszú ideje álmodtam róla, vágytam és gondoltam rá.. Mikor a lehetőség megnyílt valamiért megakadtam és a másik irányt választottam.

Furcsa, hogy vannak helyzetek, amikor az ember egyszerűen nem tud, vagy akar élni a lehetőséggel. 

Félelem, aggodalom kérdései merülnek fel:  - Valóban érdemes belevágni? 

-Megérdemeljük a lehetőséget? 

-Képes vagyok rá?

Furcsa, hogy az ember képes megtorpanni a boldogság kapujában. 

Nincs miért teketóriázni, ha az álmunkhoz, boldogságunkhoz az eredmény egy lépésnyire van. Tegyük meg, ne gondolkodjunk rajta. Hisz lehet pont ezzel a megállással, megtorpanással, visszalépéssel fogunk padlót, nem pedig azzal, hogy belevágtunk és nem sikerült. 


Jozsi53•  2022. január 17. 21:37

Verses kötet születése

Elég nyitott embernek tartom magam,nagyon sok minden érdekel.Mikor elkezdtem Poetre verseket írni, 2020 nyarán kaptam egy felkeresést. Az úriember szeretette volna hozzájárulásom kérni ahhoz,hogy pár versem publikálhassa válogatott verses kötetében.Nagyon meglepődtem rajta,mert alapjában véve nem tartottam magam egy nagy tehetségnek.Még aznap "büszkén" újságoltam el annak az embernek,akihez íródtak.Teljes beszélgetésre nem emlékszem,de arra igen,mikor mondta,hogy az első dedikált példányt kéri.
:D
Ekkor jutott eszembe egy ötlet.Mivel már elég sok vers íródott számára,úgy gondoltam,hogy ezeket egy könyvbe írom.Születésnap,esetleg Karácsony volt megcélozva,de egy elég hosszú folyamat volt.
Nézelődtem interneten,hogy milyen lehetőségeim vannak egy könyv elkészítésére.De valljuk be,egy példány elkészítésére igen kicsi remény volt.Érdeklődtem minimális darabszámokról,de ezeknek a számoknak hallatán sem lettem bizakodóbb.Remény hal meg utoljára,tartja a mondás! Az én esetemben is beigazolódott.Sikerült egy nyomdát találnom akik segítettek a terveim megvalósításában.Elmondták,hogy mit hogyan kell csinálnom.Rengeteg munkaóra telt el azzal,hogy a versekből lapozható formátum lett.Újra el kellett őket olvasni,hibát ellenőrizni,javítani. Az oldalakon a verseket szépen elhelyezni.. Az elő és utószó megírása és a borító megtervezéséről nem is beszélve.A borító elkészítésére egy (akkor még jó barátomnak hitt ) nőt kértem meg.Nem tudott velem foglalkozni,ezért a borítót magam kellett elkészítsem.Valamikor réges-régen jól tudtam rajzolni,számos rajzpályázaton sikerült kiemelkedő eredményt elérnem.Rég rajzoltam már,nemcsak kiestem a gyakorlatból,hanem a 2019-ben sérült kezem sem adott bizakodásra okot.(csuklóm rossz)De végül sikerült egy egész szép arcképet készítenem.Időközben a könyv teljes tartalma összeállt.Ezen csak egy módosítást kellett eszközölnöm.A borítót közel 20 alkalommal kellett újraterveznem,mert a nyomtatáshoz nem voltak megfelelőek a méretek.Ha jók voltak,akkor épp más volt a probléma. :D :D

A könyv annyira jól sikerült,hogy a nyomdász érdemesnek tartotta volna a sorozatgyártását.Bevallom,nekem is tetszett az eredmény.Egy kicsit rosszabb végeredményre számítottam.
A könyvből egyenlőre két példány készült.Azért kettő,ha az egyik megsérült volna szállítás közben,akkor azt tudjam pótolni a másikkal.
Jól jött a második példány,mert az első sajnos szállítás közben megsérült.

Sohasem gondoltam volna,hogy ennyire kilépek majd a komfortzónámból és egy könyvet fogok készíteni.Rengeteg munkaórám ment rá,tulajdonképp három számjegyű óraszámról van szó..Az egészben a borítóval való pepecselés volt a legnehezebb.Sok álmatlan éjszakán át dolgoztam rajta,de minden percét élveztem.

Nagyon bizakodó voltam,bíztam abban,hogy lehetőségem lesz átadni az első "dedikált" példányt annak a szeménynek,aki az egészet ihlette.Kiváncsi voltam rá,hogy miként reagál  egy olyan ajándékra,amit a polcról (egyenlőre?) nem lehet levenni.


Szóval igen,lehetséges akár egy példányban is könyvet készíteni.Akármekkora méretben és kivitelben.És nem is olyan drágán,mint azt sokan gondolnák.

Jozsi53•  2022. január 16. 18:32

Önmagam megismerése,tükörkép. Második rész.

Mint előző bejegyzésemben írtam,nagyon sok mindent köszönhetek ennek a bizonyos nőnek.
Nagyon nehéz volt bizonyos időszakokat megélni.de mikor elkezdett közeledni hozzám,mindenért kárpótolt.Nagyon szerettem hallgatni ahogy beszél,ahogy a szavakból mondatokat alkot.Bár elmondása szerint nem a szavak embere.De mégis! Annyira szerettem mikor mesél,hogy akár egy életen át eltudtam volna hallgatni őt.Hangja számomra a békét,nyugalmat jelentette.Egyfajta kis szigetet,ahol szép lassan elkezdett kiengedni fagyos szívem.Nagyon jól esett számomra a bizalma,tulajdonképp ismerkedésünk legelejétől kezdve  nagyon közvetlen volt,többször elmodta,hogy olyan dolgot mondott el,csak szülei,vagy még ők sem tudnak.Azt viszont nem értette miért mondta el. Etájt már sejtettem,hogy sokkal többről van szó,mint egy átlagos emberi kapcsolatról. Szerettem volna én is ilyen téren kiönteni neki lelkem,de  úgy voltam vele,hogyha ő rendben lesz,majd kerítünk sort az én kis sérült lelkemre is.Nagyon sok dolgot mesélhetnék a jó időszakokról és a rosszakról is,de akkor sohasem érne véget a történet.
Lényeg a lényeg..Beszéljünk a tükörképről.
A jó időszak alatt is sok hasonlóságot láttam meg benne,de a legkeményebb akkor ért,mikor a rossz időszak jött el.Reakciói,viselkedése,gondolatai..egy szóval A-tól Z-ig mindenben!Leginkább a múltbéli viselkedésemre emlékeztetett,de bőven kaptam  a jelenből is tükörképet.Mióta eltávolodtunk egymástól,nagyon sokat gondolkoztam.Sokszor futottam fejben végig a történetünkön.Menet közben is tisztába voltam azzal,hogy milyen hibákat követtem el,de sok egyébb dolgot is megtapasztaltam.Az egyik legnagyobb hibám,amit megoszthatok itt,az az,hogy mennyire vigyáztam rá.Voltak rossz elmékei a múltból amik annyira megérintettek,hogy erre görcsösen odafigyeltem.Annyira figyeltem,hogy még egy mozdulattal se emlékeztessem a múltra..Annyira féltem,hogy feltéphetem neki ezáltal a régi sebeit..
Később ráébredtem,hogy a múltban történt rossz dolgokról nem tehetek.Talán ugyanúgy cselekszem mint más,de én én vagyok,nem pedig ő.És talán az én mozdulatom jelentette volna a sebei teljes gyógyulását.

Idióta voltam!Annyira rosszul gondolkoztam ezen a téren is.

Távvollétében rengeteget szenvedtem.Görcsös érzések szép lassan letisztultak.Kitisztultak az érzelmeim,ami megmagyarázhatatlanul jó érzés volt.Hatalmas teher esett le ezzel a vállamról.Innentől kezdve kezdődtek elvarródni a szálak.Mindig ahogy megértettem egy dolgot,jött egy újabb és újabb kérdőjel ami megválaszolásra került.Nagyon jó érzés volt ez legbelül,mert hatalmas kő esett le ezzel a szívemről. Nemcsak magam ismerhettem meg ezáltal jobban,hanem őt magát is.Már első találkozónk alkalmával tiszteltem és becsültem.És persze láttam a szemein,hogy ő egy nagy harcos,aki sok csatát megélt.
Bár voltak megmozdulásai,amik nem estek jól,sebet ejtett a pajzsomon..Nem haragudtam meg rá soha.Nem volt bennem harag,gyűlölet.Csupán őszintén,tiszta szívből szerettem.Nem kellett semmit mondania,éreztem,ha baja volt.És ez a mai napig nem változott.Sőt!

Jozsi53•  2022. január 14. 23:06

Lentről-felfelé.

Átlagnál kicsit nehezebb gyerekkorom volt.Emlékszem,gyerekként a legnagyobb karácsonyi ajándékom egy filctollkészlet és kifestő volt.Nagyon tudtam ennek is örülni,pedig egy teljesen átlagos dolog volt.Ez a karácsonyi időszak volt az,amikor sűrűbben láthattam főtt kaját vagy esetleg ehettem szaloncukort,amit apu munkahelyének szakszervezete adott minden évben.
Helyzet később sem volt rózsásabb,sokszor margaringos-májkrémes szárazkenyérnek is örültünk,pedig legbelül már szinte sírni tudtunk volna a látványától.Kisiskolásként,már alsó tagozatosként megismerkedtem a munka világával.Apu délutánonként munka után maszekot vállalva keresett plusz pénzt.Délelöttönként nyári szünetem azzal telt,hogy én kiástam neki a gödört,ő délután csak elhelyezte benne a csöveket.Emlékszem,mikor hétvégenként jártam svájciak üdülőjéhez téglát tisztogatni..Hiába a sok munka,gazdasági válság tovább rontotta a helyzetünket,aminek mélypontja a házunk árverezése volt.Mivel tesóm tartósan beteg volt,ezért sok érdeklődő elállt a vásárlástól,mert nem akartak minket kidúrni a helyünkről.
Munka világában nem volt sok lehetőségem válogatni,szüleim egyik tartozását kezdtem el ledolgozni.Ezt mint szőlőmunkás tehettem meg.Pokoli időszak volt! Esténként már szinte teljesen reménytelen voltam,sokat küzdöttem könnyeimmel! Rossz volt  más nemzetiségűekkel együtt dolgozni.Egyik szemem a kapán volt,másik pedig a hátam mögött.Igen,előfordultak balhék,amikor a metszőóló inkább döfő,mint vágóeszköz volt.Rengeteget dolgoztam ebben az időszakban.
Sokat formált,nagyon mélyről sikerült egyre feljebb és feljebb lépni.Sok munkának köszönhetően sikerült fordítani az életünkön,munka terén is feljebb sikerült lépni lassan,de biztosan.Szőlőmunkásból "borász" lettem,ahol 90 féle bort bíztak rám.Ezidő alatt ismerkedtem meg a nehézgépkezelés alapvető dolgaival,szereztem meg két szakmát.
A hit,remény és akaraterő kezdte elérni célját.Sok-sok akadályt kellett legyűrni,de valahogy mindig sikerült megoldást találni a problémákra..Még a leglehetetlenebb helyzetekben is.
Sok ember jött és ment az életemben,akiktől nagyon sokat láthattam és tanulhattam.Ezért nagyon hálás vagyok a sorsnak,hisz ez által tudtam fejlődni.

Az élet rengeteget tanított és formált. Sohasem néztem le senkit és semmit,mert én magam is nagyon mélyről jöttem!Nem nézem le senki munkáját,mert tudom,hogy minden munka érték.Nem néztem le férfit és nőt sem..Miért is tenném,hisz én magam sem vagyok tökéletes ember.
Sokat hibáztam az életben,és valószínű fogok is.Nagyon rossz érzés szembenézni a tükörképpeddel,de egyben fantasztikus dolog is. Könyörtelen veled szemben,minden olyan hibádra felhívja a figyelmed,ami mellett eddig csak elmentél.Alapjában véve nem szoktam dicsekedni,hisz nincs mire felvágnom!Voltak álmaim,dolgoztam érte.Volt amikre sokat kellett várni,de végül sikerült és számomra ez volt a lényeg.Persze vannak emberek,akik kívülről másképp látnak,de ahány ember annyi felfogás.Ez ellen nem tudok mit tenni. :) A hibáim is magamban rendezem.Elég kemény vagyok ilyen téren,mert napokig,hetekig sokszor hónapokig is kínzom magam ennek tudatával...Persze ha másokat is érint ez a hiba,nem idegen számomra a bocsánatkérés sem,ha adódik rá lehetőségem..hisz a hibák is az élet egyfajta velejárói.Ahogy nincs fény sötétség nélkül,úgy nincs gondtalan élet hibák nélkül sem!De ahogy fejlődik az ember az életben,tanul a hibáiból úgy lassacskán elvarródnak ezek a szálak.

Nagyon lentről jöttem,sok rosszat láttam.Kitartásból a hitből és az akaraterőből mindig akkor volt egy csepp,amikor szükség volt rá.Ekkor a legmélyebb helyzetekből is találtam kiutat.Sokszor vaksi voltam,az élet ekkor is segítségemre sietett.Addig dobálta elém újra és újra az adott dolgokat,hibákat míg nem tanultam belőle.
Akkor rosszként éltem meg,ma már hálás vagyok ezért.

Ha tanácsot adhatnék a fiatalabb önmagamnak,vagy bárki másnak,akkor azt mondanám:
Az élet egy lehetőség.Megélheted,jól és rosszul is akár.Ne félj hibázni,ne menekülj a boldogság elől.Ne viselj álarcot.Légy mindig önmagad és figyelj oda a környezetedre.Tanulj meg nézni,ne csak látni.