kicsisara blogja

♥️♥️♥️Te mindenben ott vagy.

Mindenhol.
Mindenkiben, Téged látlak. 
A beteljesülhetetlen szerelem, az vagy nekem. 
Megérintett a lelked, annak tisztasága.
De elszomorít a mosolyod a képen.
Ami nem nekem szól, de szólhatott volna nekem is. 

Az üzeneteink.
Tele vannak szenvedéllyel, mindent el mondtál, mindent. Védelmező viselkedésed, a védekező magatartásod,  az én fékezhetetlen írásbeli szenvedélyem elijesztett téged.
A szavaidat ittam.. s az én hibámból vége lett.
Töröltem magam, esélyt sem adva arra, hogy megmagyarázd. Hogy válaszolni tudj, hogy latolgass. 
Kimondani nehéz le írni könnyebb.
Most már késő.. sajnálom.  


Tudjátok ez van, ezt kell elfogadni, de ez akkora baromság. Idő kell s hogy valaki felnyissa az ember szemét. ;)  Annyira máshogy látok mindent annyira de annyira... 
Láttalak, éreztelek.
De nem találkoztunk, nem adtam elég időt.


,, nem kaphatsz meg s talán ez vonz, ha megkapnál kifakulna a képem benned, te ezt szeretnéd, de én nem. ne kérdezd miért. csak. ezt akarom" 


Ebben minden benne van.. de az én meg nem értésem hol maradt. De miért is kellene megérteni amikor csak érezni és megértetni kell. A szerelem fáj.
A beteljesülhetetlen megpláne.
Kellek de mégsem.. érzés.. a mély érzelmekhez türelem kell.  Ami akkor hiányzott belőlem. 
Szeretlek.. és miért itt mondom el? Mert már máshol  nem tudom. 
 ♥️♥️♥️

... ismeretlen ismerős ihletett meg egy mondattal, ami tiszta szeretetből jött, hiszen az írásai alapján, őszinte, nyílt és kedves lett számomra, hiszen ha nem így lenne nem születne meg ez a valami amibe most belekezdek. Nem félreérteni! Ez nem neki szól! De ez a mondat elindított egy lavinát bennem, aminek ki kell törnie mert ha benn ragad, az megfojt, felemészt! Köszönöm szépen! 



" Majd igyekszem a kedvedre tenni" 


Ez a mondat elindított egy lavinát bennem.  Ez az egyszerűnek tűnő mondat, ami másnak talán nem mond semmit,  de nekem annál többet, nekem aki tele van érzesekkel, érzések amik megfojtanak, ami egyik pillanatban a magasba repítenek, a másik pillanatban a pokol bugyraiban, zavaros ez, de a szeretet vagy az annak hit valami megfoghatatlan kábult érzés. Írnám ha nagy elmék ha találkoznának, hol vagyok én attól? Messze.
Ez a mondat.. annyi fájdalom van benne, annyi lehetőség is,  annyi ki nem mondott szó,  annyi meg nem élt pillanatott váltott ki belőlem. A lemaradás,  a lemondás,  az élet adta örömök utáni üres fázis. Mert ha megkapod, nem kell, mert ha nem kapod meg akkor azért kell. Szeretem ezt a mondatod ez olyan én vagyok! Lemondó de megpróbálok a kedvedre tenni. De hanem akkor is fogadd el, illetve fogadj el. 
Olyan vagyok mint a hurrikán, hirtelen jövök és hamar elmullok. 
 Most megnyílok nektek, sokat megéltem,  sokat szenvedtem, a démonjaim nem hagynak nyugton. Sok élet és halál közeli élményben volt részem. Nem szándékos,  nem én akartam,  ajándékba kaptam. Az Isten ajándékaként. Nem gyógyulok meg. Nem tudom meddig tart itt és nem tudom mi a célja velem. Nem tudom és írnám, hogy nem is érdekel. De nem lenne igaz.
Túl sokat látok,  mindenben, mindenkiben. Nincs olyan, hogy magát az embert látom csak. Belelátni mások fejébe, látni érezni azt, amit ők még nem tudnak, szóljak ne szóljak? Dilemma. A csend.. számomra nagyon fontos, kikapcsolni az agyam, nem ostorozni magam, ahogy senkit sem hibáztatni.
Boszorkányosan érző vagyok.
Anélkül, hogy látnám a másikat, anélkül, hogy érinteném. 
Néha mindenki fáj.
Olvasok mindenkit,  kedvelem szinte mindegyik naplót , de nagyon kevés emberhez szólok,  igaz nem véletlenül. Mindenki érző, mindenkinek fáj,  mindenki érzi.  Mindenki hallgat, titkol valamit.
Ettől ember! De nem emberi!
Nem magyarázom  meg ezt az utolsó mondatott!
Értelmezze mindenki úgy ahogy szeretné.


De ez a mondat... másképp nézve.. szeretettel. 
Egy bocsánat kérés.. egy olyan hibáért amit el sem követtél,  de benne van a pakliban.  
A bocsáss meg igyekszem, de van az a bizonyos pont az életemben amin marhára szeretnék át lépni de nem tudok. Mert földhöz ragadt elmém nem tud tovább lépni.. a szeretlek de nem tudom, hogy ez neked jól esik, s nem tudom mennyit adjak, s mennyit engedjek neked, neked aki fontos vagy nekem, neked aki számítasz.  Kedves vagy. Köszönöm szépen. A bizonytalanság ellenszerét nem tudom, bizonytalan vagyok,  de a másik pillanatban meg az ellenkezője.  Erős, sugárzó,  szerelmes, az átölelem a világot,  nekem téged jelent,  téged akit szeretek, téged aki a világom vagy. 
Egy csókra vágyok csak csupán 
Nem a halál csókjára 
az Isten gyógyító csókjára. 
Egy tökéletes világban én lennék a legboldogabb, mert szeretni tudni kell! 
S azt hiszem hogy tudok is. 
De én azt szeretném, hogy Valaki engem szeresen úgy ahogy én szeretném a másikat. De nehéz volt, szeretni engem.
az életemben a ki alakított rend, az érzelmeim miatt fel borultak. a szeretet utáni hajsza, a menekülés, egy idő csapdát állított elém, megélni ugyanazt a pillantott, a pillanat adta fájdalmat. Túl lépni lehetetlen. Egy megtört, összetört szívet már ragasztani sem lehet. Darabjait el fújta a szél.


Mert " Majd igyekszem kedvedre tenni "
 Ebben Minden Benne Van Amit Az Ember Hallani Érezni Szeretni Akarni Szeretne...


Köszönöm szépen... :)

... nézni az igazsággal.Hát nem a legkellemesebb élmény,  de valahogy muszáj.

... tér, az élettér. Az intimitás ne továbbja. Az a bizonyos 3 méter távolság. De elég a három lépés. Amikor akarva akaratlanul átléped, mert érzed, hogy az kell, nem veheted el, mert nem lehet, de el vennéd mert kell neked. Belső késztetés. 
Ha átléped vállalnod kell azt, amit okozol, ha ráadásul engedélyt kapsz, vigyázni kell rá,  tartani, megtartani. Nem elengedi.
Az intimitás, a keményebb. Tudod, hogy mindent akarsz, mennyekbe repítene, remegve vágyakozva várni az érintést, az első kinyújtott kezet ami megérint. Ami leköti minden figyelmed, ami az őrületbe kerget. A lelassult világ, ahol az ember lassítva látja önmagaát a másikat. Ahol minden apró részletet megfigyelsz, ahol láthatóvá válik a lélek tükre,  ami elárul mindent. Az a pillanat talán az igazi,  a legtisztább, mert utána már nem akarsz megállni, többet és többet akarsz. De személyes tér megsértése, akarása, befolyásolhatósága miatt, minden nehezebb. Ez az ami soha nem változik.  Az Ami Már Egyszer Meg Volt Az Ami Már Elmúlt De Mindig Vissza Tér .  
Ne Lépd Túl A Személyes Életteret Ha Nem Gondolod Komolyan! 

... tekintés a múltba.Visszatekintettem a múltra.
A veletek töltött  időre, a veszekedésre, a hülyülésre.
A visszajáró emberek a naplómba.
Az életembe.
Semmi nem változott, mert minden fáj.
De Ti itt mindent  elfeledtettek velem!
Együtt voltunk, vagyunk, egyet akarunk, egy éltet bennünket.
Az írás szenvedélye.
Az olvasás öröme.
A barátok!
Visszaolvasva a hozzászólásokat, a benne zajló játékos őrültséget.


Amikormindentegybeírvairtunk :)
Azt a sok zagyvaságot amit elviseltettek tőlem :)
Az oktatást,  a tanácsot, a tanácsokat.. hát gyerekek le a kalappal előttetek. 
A régiek akik töröltek magukat,  és azokat is kedvelem akik elolvasnak de nem szólnak. 
 Ez egy ilyen szomorú vasárnap.. az emlékezés napja ez most.. számomra..
Visszaemlékezést tartottam. 
Hangos nevetés, könnyes szemmel olvasni benneteket! 
A Legszebb Ajándék !
🌹♥️