valahogy ma...

kicsisara•  2017. május 30. 11:13

.... minden olyan más, mintha minden megváltozott volna, az elhatározás, hogy juszt is megmutattom mindenkinek, hoyg bármit is tesz velem szemben, ellenem, állok elébe, két kézzel ragaszkodom az elveimhez, nem adom azt ami tulajdonképpen nem is az enyém, sokáig azt hittem az emberek által adott igazság az igazság, pedig az biztos, hogy nem az, az igazság bennünk van, sokszor sok vitában azt mondják a külső szemlélő látja azt amit mi akik benne vagyunk nem igazán mert elfogultak vagyunk, én magam is amikor vitatkozom, meghallgattom a másik felet is, de nem sok értelmes dolgot látok, hallok, 

van értelme? így utólag belátom nem sok, sokk ez az egész.. a tehetetlenség... annyi mindenben gátol, a várakozás, fel emésztette az életem, de nem várok többet, nem nincs várakozási időm... elfogyott :)

a magam ura vagyok, az időmet energiámat én osztom be, én döntők és isten végez,

az istenbe vetett hitem erőssé tett, van jó és a rossz, és nincs köztes állapot, út.

járni azt az utat amit isten mutat és ad, 

és megpróbálni hinni saját magamban a cél!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kicsisara2017. május 31. 12:22

@okeanus: ahogy veszük... nem biztos, hogy önmagyarázat lenne, de elfogadom,
az alaptermészetem a lustaság a kényelem.. :)

kicsisara2017. május 31. 12:20

@merleg66: igen, jön magától vagy rásegítünk egy kicsikét :)

kicsisara2017. május 31. 12:19

@skary: rozsdamentes ugye? :)

kicsisara2017. május 31. 12:19

@Mikijozsa: igen igazad van! :)

okeanus2017. május 31. 05:30

a tehetetlenség önmagyarázat, lustaság és csak egy érzület...

merleg662017. május 30. 21:34

megpróbálni hinni saját magamban a cél! Csak ez a fontos, mert a többi jön magától!

skary2017. május 30. 15:41

acél

Mikijozsa2017. május 30. 13:34

Tapasztalatból mondom, a legbiztosabb, ha az ember rájön - hogy másra nemigen számíthat, én is mikor erre rádöbbentem, mindjárt jobban mentek dolgaim.