Szembe...

kicsisara• 2019. január 28. 23:52

... nézni az igazsággal.Hát nem a legkellemesebb élmény, de valahogy muszáj.

Anya... te nagyon megváltoztál.. már, nem mosolyogsz annyit.

Csak nézel, szeretettel puszilsz, fogod a kezem. Vigyázol rám. Keresel ha nem vagyok melletted. De nem mosolyogsz. Rám igen.. de másra nem! Miért?

Hogyan mondjam el, hogy depressziós lettem. Hogy vénségemre, nem vágyok másra csak a csendre, a könyvekre, a naplók olvasásra. Hogy bezárjam az ajtót, hogy végre csend legyen.. hiszen 5 éves szentemnek nem mondhatom, hogy nem szeretem az embereket. Mivel neki még nem ez jön le, ő nem foglalkozik azzal, hogy ki milyen, ki mit mond, vagy ki ,hogy nézz rá.

Aztán azt sem tudom el mondani igazán, hogy a szívem nagyon fáj most. Mert ami fájdalom ért, ahhoz ő még kicsi. Mondjam neki, hogy anya szíve kőből van? Tehetetlen vagyok. Mély levegőt veszek, mert nem bírom.

Aztán csendben megölelem. Nem tudok mit mondani, nem tudok, mást csak, ölelni. Szótlanul.

Rám néz, imádat a tekintetében. Az enyém könnyes, megfogja az arcom, érzem kicsi meleg tenyerét az arcomon, le törölné a könnyeim de még nem folyt ki.. ki bújt az ölelésemből és kiabálja nekem

Anya szeretlek mosolyogj!

Mosolygok tiszta szívemből.

És elalszik... ♥️

(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kicsisara2019. január 29. 13:07

@Rozella:

Szia.. tudom.. Köszönöm..

kicsisara2019. január 29. 13:06

@skary:

ámen.

kicsisara2019. január 29. 13:06