Keresem.

kicsisara2019. február 25. 05:44

@DanielBakk:

Szia :)
Így, hogy leírtad, megerősíttetél, abban amit mindig is tudtam. Érzelem felerősítés. Ezért nem érzem a szerelmet, ezért vágyom rá. Hűha.. azt hiszem ami most eszembe jutott ebben a pillanatban az ide nem való :)
Meditáció... :D hát én töbször neki futottam már, én próbáltam, komoly maradni, laza lenni, csukott szemmel törökülésben ülni, de tényleg.. soha nem sikerült. Mert vagy elkezdett viszketni az orrom, vagy egy olyan emlék jött fel ami vicces volt, ezáltal nevetni kezdtem. Az ülés ment a legjobban :) de egy idő után muszáj volt felállnom.
Így nem tudok kikapcsolni..
A vezetés viszont igen.. de november óta nem tudok menni, mivel összetörtem az autóm.
Én ilyenkor kapcsoltam ki az agyam.. száguldás, hangos zene.. persze csak ha egyedül voltam. Mások biztonsága fontosabb..
A másik ember jelenléte, nekem néha szenvedés, ez által a szeretteimnek is. De tudják kezelni, de nem fogadják el..
Viszont ami nekik rossz..hogy bizony "anya" mindig rosszkor hívja őket.. vagy a gyere ide nézz a szemembe édesem, s kezdj el mesélni.. és megkapom a később anya.. ok... gyere ide ölelj meg édesem... és inkább önként elmondják, hogy mi történt.. ami nem mindig okés nekik.. néha nekem se.. itt inkább el köszönök most..
Szia Daniel :)

DanielBakk2019. február 25. 01:10

@kicsisara: amióta az eszemet tudom, érzek másokat. Elég nehéz úgy kialakítani a saját személyiségünk, hogy a másik érzelmei lemásoldónak és átéled, mindezt úgy, hogy közben annak sem vagy tudatában, hogy igazából, amit csinálsz, az neked nem is tetszik, csak azt érzed, hogy a másiknak örömet okoz, ezáltal neked is. Persze ennek nem voltam úgy tudatában, ahogy most. Nem ismertem a veszélyeit sem eme képességnek. Az egyik ilyen, hogy rohadtul el lehet veszni mások érzelmeiben. Nálam legalábbis ez történt, ugyanis szinte egész életemet úgy éltem le, hogy nem ismertem a saját érzelmem rezgéshullámát (jobb szó híján, nem ismerek olyan szót, amivel jellemezhetném). 2014-ben jöt egy nagy változás az életemben, ami magával hozta azt is, hogy kíváncsibb, nyitottabb lettem a világra, ennek keretén belül ragadt meg bennem a gondolat, ki kéne próbálnom a meditálást. Eljárhattam volna valami órára, ahol megtanítanak néhány technikát erre, de először megnéztem mit tehetek érte autodidakta módon. Letöltöttem a dalai láma könyvét a meditáció témájával kapcsolatban 2016-ban jártunk már ekkor. Ő gyerekkora óta meditál, gondoltam hozzáértő. Nos pár oldal után becsuktam a könyvet, rájöttem, ezt egyedül is ki lehet tapasztalni, és az ő könyve már igazából magasabb szint. Akkor abban sem voltam biztos, hogy el tudom csendesíteni az elmém, hisz még sosem sikerült. 30 év alatt, ami elég jó minta a bizonyossághoz. Nos, mindig minden nem sikerülhet elsőre, vagy másodikra, de egy nap sikerült megtalálnom ösztönösen azt a formáját a meditálásnak, ami nekem a legtöbbet segített. Az üresség elérése. Amikor nem gondolsz semmire, nem érzékelsz semmit a világból. Talán leírtam a naplómba egy alkalmat, mit tapasztaltam, utánanézek - ma már nem, holnap. Mert a lényeg, amikor először sikerült elérnem a közel üresség állapotát, az segített megtalálnom önmagam. Azóta tudom, hogy az érzelmet, amit érzek, vissza kell követnem, meg kell keresnem a gyökerét, és azt, hogy bennem van-e. Mióta ismerem a "rezgésemet", látom, amikor egy érzelem nem illik bele a képbe. Mivel vannak szeretteim, akikkel rendkívül szoros a kapcsolatom, a távolból is érhetnek hatások, és fontos tudni, velünk van-e baj. Sokkal könnyebb nekem azóta. Szóval javaslom próbáld ki a meditációt. Ha nem sikerül elsőre, oda se neki, nekünk nem olyan könnyű, sokat kell kiüríteni! :)

Nem tudom miért, de az előbb, mikor írtam a fenti sorokat, eszembe jutott egy emlék. Van egy naplóbejegyzés, ami arról szól, amikor a képességem egy addig ismeretlen oldalát megtapasztaltam. 2017-ben történt, a körülmények, amelyek oda vezettek ebben az életben már nem fognak megismétlődni, szóval egy igazi egyszeri alkalom volt. Egy betekintés abba, mennyire a felszínt kapargatom. Szóval, amint Pet'a belecsöppent a mindennapjaimba, feltűnt, hogy felerősödött bennem az érzés képessége, és új dolgokat tapasztaltam. Gondolatok és érzelem átadása pl. Amikor elcsesződtek a dolgok, még nagyon erősen megvolt a kapcsolat köztünk, így továbbra is éreztem, amit ő. Nap, mint nap. Tehetetlennek éreztem magam, segíteni szerettem volna, de mivel nem mehettem közel, más eszközhöz kellett nyúlnom. Olyan eszközhöz, melynek létében nem is voltam biztos, sosem hallottam, vagy olvastam róla, hogy valaki próbálkozott volna ilyesmivel. Csak hagytam, hogy az ösztön vezessen, és amit tapasztaltam, annyira megrémített, hogy tőlem szokatlan módon, papírra is alig mertem leírni. Aludtam rá többet is, mire rászántam magam, hogy legalább az emléket leírom, ha mégegyszer nem is fogom gyakorlatban használni. Alszom rá egyet, ha megtalálom, lehet megosztom csak veled üzenetben. Te talán megérted, és a véleményedre is kíváncsi vagyok. Ez egy olyan dolog, amit senkivel sem volt lehetőségem megbeszélni. Na, eldőlt bennem. Holnap jelentkezem ezzel kapcsolatban!