kicsisara blogja

Barátság
kicsisara•  2019. február 1. 00:29

A múltam..

... a régi seb feltépése, az újra élés, az az érzés... Nem nevezelek meg, de tudom, hogyha olvasol, akkor tudni fogod, hogy ez neked szól...

"Nem tudom" Én írtam. 2016.szeptember 27.- én.

Milyen régi és milyen igaz. Egy empata, a lelki társ aki nem akarta, hogy fájjak magamnak, hogy érezem ezt a magányt, de megtette. Nem szándékosan. Nem tudhattad, honnan is tudhattad volna. De az a tudat, hogy akkor azon  a napon te is igy éreztél, az még megrázóbb. Az az üresség, a nem tudom, hogy mit csináljak, az amikor annyira hiányzik a szeretet, amikor az érintés hiánya, felemészt. A magány. Túl éltem. Éltem az életem. Mást nem igazán tehettem. Teltek az évek s valahogy ez az érzés kihalt, de inkább megpihent a szívem legalján. Várakozott. Az elme ami megölt, újra gyógyította önmagát, nem kerestem, de vágytam arra, hogy a szívem újra és újra érezzen. Így lett. Újra dobog, boldogság uralkodott el rajtam. Mi a titok? Egy remény sugár. Igaz ez plátói szerelem marad. Ami talán így a legtisztább. De újra álmodom. Az elején nem láttam, ami tetszett, dacol, harcol az érzései ellen. Bár Ő úgy gondolja, hogy ez kell neki. Mivel a múltjában ragadt. Azt mondja, hogy a szíve helye üres, nincs neki :) és itt magamra ismertem. Ekkor elővettem a szemem. Le írtam a véleményemet. Tele érzésekkel,  szeretettel. Tükröt tartottam elé.  Ahogy ő is elém. A kérdéseim szerintem az agyára mentek. De udvarias, mindig válaszolt  Illetve válaszol mivel újra felmentem arra az oldalra. Úgy ír, hogy nagyon nehéz megértenem. Magasabb szinten áll felettem. Amikor felfedeztük az embert egymásban, olyan falat emelt. Ami áttörhetetlen volt,  de beláthattam. És tetszett. Viszont az enyémet Ő már áttörte. Ami jó nekem. Mivel kicsit lazábbá tett. A vele való nem beszélés az maga a pokol. Megnyugszom tőle, ugyanakkor megtudnám fojtatni.. :) Egyik pillanatban ellök, a másikban meg szárnyakat ad az érzelmei olvasása közben. Még játszunk. Hiszi, hogy nem találkozunk. Én tudom, hogy fogunk. S jön a döbbenet vagy nem. Vagy ott lesz a szikra vagy nem. De ott lesz. Mert már meg van.. 

Hogy össze jön ez, nem tudom.. de nagyon szeretném. 

Még magányos vagyok, mert nincs online :D 



És te kedves, aki múltam darabját elolvasva hozzászóltál, köszönöm :)

Tiszta szívből kívánom, hogy újra önmagad legyél. Hogy lépj át abba a világba ahol a húsvér emberek vannak. 

Nyisd ki a szemed, de nem mint empata.. hanem mint egy férfi. Bár a valóság ijesztő nekünk. 

Köszönöm mégegyszer, hogy tükröt tartottál elém,  az akkor és a most között.  :)

kicsisara•  2016. december 24. 08:41

:D

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Mindenkinek!