Egy esti

... veszekedés utáni magány mardossa szívem, rossz érzéssel lefeküdni nem a legjobb dolog de ezt adta ki a gép... az édes békülés nem jön el mostanában. Talán ideje átgondolni az érzéseimet.. "hangosan" kimondani a tényeket.. vége.. ennyi.. kicsit pityergek, dilizek, majd nevetek, káosz után majd jön a nyugalom a lecsillapodás, a vágy a hiány..  jaj mi nők és a túl gondolásunk.. az érzelmeink rabjai.. csörög a telefon.. nézem magánszám.. nem veszem fel..végre elcsendesül.. nem tudom mennyi idő telt el, újra csörög,  most már számos de nem ismerem..mégis felveszem..Hűha Mr. Grey a telefonnál... mély levegő, szívem torkomba dobog, sikítanék  az örömtől, de inkább rideg hangon megszólalok.. hogy : bocsi de nem érek rá anya vagyok... nincs senki aki vigyázna a kicsimre.. csend.. hallom a légzését, amitől ismerős borzongás fut végig rajtam.. kérlek gyere ki..  egy óra múlva ott leszek.. és letette..megyek át a nagyobbikhoz.. menj... leülök mellé, mondom az ellenérveim.. kinevet.. pedig nem is vicces... csak egy picit.. fordítva kellene történie..neki kellene készülődni, nekem kellene kinevetnem..biztatnom.. Olyan gyorsan repül az idő.. 


Találka: 


Nem tudom miért de izgultam, 11 nap telt el az utolsó találkozásunk óta, féltem. Az izgalmam látható volt. Zavart éreztem. És valami mást is. Megláttam a kocsiját menni is akartam meg nem is. Kiszállt elindultunk egymás felé.. látom megtört, fáradt de mégis mosolyog.. átölel.. nyugalmat éreztem.. kapaszkodtunk egymásba.. (lányaim a kapuban állnak és ujjongnak.. nevetünk, majd integetünk egymásnak és mentünk a dolgunkra) a kocsiban ismerős illat, érzés lesz rajtam úrrá.. Beszáll ő is.. Egymásra nézzünk.. megérinti az arcom, -félénken mintha nem hinné el, hogy ott  vagyok, szemei könnyesek.. becsukja szemeit a könny végig csorog az arcán, szeretettel letörlöm... megfogja a kezem megpuszilja és elindul.. csendben utazunk.. végre megérkezünk.. bemegyünk..  hátulról átölel.. Fülembe súgja hiányoztam neki..Megfordulok.. Elönt a vágy.. Ördögi kör.. nincs gondolkodás, nincs agyalás, nincs semmi csak az érzés, nem játszunk, nem beszélgetünk. Vad éhség. S helyben a bejáratnál csillapítjuk az étvágyainkat.. boldogan nevetni kezdtem, velem együtt nevetett, mint két tinédzser.. kicsit beljebb érve, bőröndöket látok.. kérdőn rá nézek, de nem szól semmit se.. leülünk a kanapéra.. felém fordulva átnyújt egy poharat..majd tölt egy korty bort.. Tudom nem szereted de kóstold meg.. Olyan szomjas voltam, hogy egy egész pohár bort megittam volna.. Figyelem..Csendben.. Hagyom hadd beszéljen...most vettem észre a gyűrűt az ujján.. megfogtam a kezét.. döntött.. rá nézek.. csend van.. nincs mosoly.. most én könnyezem.. letörölné de nem engedem.. hagyom, hogy végig menjen az arcomon.. a kezét melyiket még fogtam, megpusziltam.. majd rá néztem.. 
Szeretlek de ez nem fog menni.. 
Fel akartam állni de nem engedte.. a mozdulattól ahogy ülve tartott.. elöntött a vágy.. De nem tettem semmit se.. nézz rám mondja, csukott szemmel ráztam a fejem, jelezve most nem, ne kelljen.. államat felszegve finoman kényszerített arra, hogy rá nézzek, kinyitom.. ugyan az a fájdalmas vággyal, szerelemmel teli tekintett volt mint az enyémbe..Megcsókolt, lágyan.. búcsúztunk.. szerelmesek lettünk..Olyan gyengéden érintettünk egymást, lassan kiélvezve azt a kevés időt amit még kaptunk fentről.. remegve, odabújtam hozzá, átölelt.. Olyan meghitt, békés.. Könnyeim a boldogságtól utat törtek maguknak.. hátamra fordított, fölém hajolt.. Sajnálom, de nagyon szeretlek, De.... nem hagytam, hogy befejezze.. Csókkal zártam el a szavait..Szavak Helyett Az Érzések beszéltek.. Eljött az ideje, hogy haza vigyen.. de még mielőtt ez megtörtént volna, csörgött a telefonja.. Szeretlek mondja a telefonba... De a hangja nem úgy csenget, hamissan.. Megfordult.. És Kitört!
Terhes! Érted Ezt? Terhes... Nem Akartam Elhinni.. elvittem orvoshoz, válni akartam, azt hittem trükk.. tudja, hogy vagy nekem.. tudja, hogy Szeretlek, tudd mindent.. látja, hogy fáj a hiányod, hogy nem veszed fel a telefont.. veled akarok lenni.. de nem hagyhatom cserben..stb..
ezt a forgatókönyvet ismerem. Túl sokat olvastam, sok filmet láttam.. és ez sokkolt akkor is.. hát még így..

döbbenten álltam, szavakat nem találtam.. kértem egy pohár bort.. egyből megittam..  Kicsit megszédültem.. A vége az lett, hogy taxival jöttem haza.. mint Hamupipőke pont éjfélre.. Korán értem haza.. csörög a telefon.. felvettem.. Ott hagytam valamit nála.. az ajtómba állt, kinyitottam.. egy csomag volt a kezében.. csodálkozva néztem rá.. a lányom becsukta az ajtót és kizárt.. nevetett azt mondja korán van még.. Beszálltunk az autóba, kerültük az érintést.. a csomagban egy nyaklánc medállal.. belevésve a szívem a tiéd..dátum, s kép kettőnkről.. mosolyogtam.. mert mesélni kezdett...  :) 


" volt egyszer egy gyönyörű cigány asszony, akinek tekintette megdobogtatta a szívem, aki megmutatta, hogy a szerelem milyen csodálatos, törékeny, édes, vad.. soha nem elég" 


Veszekedésünk abból indult ki, hogy nemet mondtam, hogy a szeretője legyek..  ez a titulus nekem tőle nem elég.. nem értette, de már nem számít.. a nem létező emlékkönyvembe egy fejezet véget ért.. 
Tény nem könnyű.. De Ennyi Időt Kaptunk..  :(
Szerelemmel szeretni veszélyes.. de nélküle mit sem ér az életem...