Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az elengedés.
kicsisara• 2019. április 23. 14:40
Az elengedés művészete. Annyi mindent elengedtem már az életembe, rossz szokásokat, rossz embereket, jó embereket. Elengedtem nagyszerelmeket, fájdalmas perceket, mindez kellett, így hozta az élet. Én tervezek más keresztbe tesz. Tehat az élet halad a megszokott mederben. Elengedtem a megfelelési kényszerem. Úgy élek ahogy engedi a jó isten ha van s ha létezik valahol. Sokat tanultam az emberektől, ahhoz, hogy ne akarjak köztük lenni, hogy ne akarjak magam mellett tudni senkit sem. Sokszor érzem magam magányosnak. De elgondolkodtam. Ami nálam nagyon veszélyes. Olyankor vagy kitör belőlem az állat s rombolni kezdek, vagy végig nézem ahogy az élet és a körülmények tönkre tesznek mindent. Sírva nevetek, nevetve sirok. Kritikán aluli az ember. Nincs szépség csak az elmékben, a versekben, a levelekben, a tájban, a dallamban. A gyermek mosolyban. Na igen. Meddig hagyja a társadalom meg a gyermekekben a tiszta nevetés érzését, meddig hagyja őket tiszta szívből szeretni. Amíg meg nem kaparintja őket a kárhozat. Az irigység. A dicsekvés. A nem hiszem el dolgokat. Azt veszem észre, hogy ennél lejjebb ember nem kerülhet már, de sajnos igen. A barátom vagy? Tényleg? Mikor? Hogyan? Miért? S valóban ezek mind jogos kérdések és válaszok nélküliek. Hiszen mint tudjuk ha vannak is jobb ha nem szól az ember mert akkor tuti nem fog megsántulni senki sem.
Az egyoldalú táplálkozás sem vezet semmi jó felé, hát még az egyoldalú érzelmek, amik előbb ölnek mint a cián. Mert nehezen hozzá férhető. Jaj félre ne értse senki. Nem meghalni kell csak elengedni.. Az ember saját maga gyilkosa. Önmagát sanyargatja, önmagát pusztítja, mert fél látni, mert fél a másiktól, mert eldönti mit akar. Mert esélyt sem ad az elengedés művészetének. A földi lét alapja légy boldog. Nem önsanyargató vagy bántó. Én elengedtem a szabályokat, az élet olyan részeit ahol meg kell felelni, a viselkedéseket amit el várnak. Lehet ez a korral jár de boldogabb lettem tőlük! Azt teszem amit szeretek, mivel amit szeretnék azt nem adják.. s ez nem a szerelem. Ahhoz semmi köze. Vagy jön vagy nem.. Nem érdekel. A lényeg az a belső izé.. Ami elhozza a nyugalmat, a boldogságot, az egyensúlyt.. :)kicsisara2019. május 4. 11:27
@lelektunder: igen, egyet értek veled! Köszönöm szavaid! :)
kicsisara2019. május 4. 11:26
@Bugatti350: Köszönöm. :)
Nem voltál bonyolult! :)
Gyönyörű választ kaptam, köszönöm! :)
Ölelésem! :)
lelektunder2019. április 28. 20:28
Harmónia és belső béke.....előtte meg kell tanulni másképpen gondolkodni...ahogy írod:elengedni....sok idő kell hozzá, meg kell érjen a dolog, hogy aztán el tudjuk engedni...
Bugatti3502019. április 24. 09:26
Kedves Sára! A lélek fa az látható a hangszer alsó lapján belül... (google) !
Amennyiben kiesett, akkor a hangszer is néma lesz! :( Így van ez az embernél is, mert ha valami hiányzik, az fájni is tud... de ez már, csak egy plusz érzés is... Mindenki úgy viseli el ezt a pálcika hiányt, ahogyan kezelni tudja az adottságai mellett... Picike, de jelentős darab az amit óvatosan kell őrizni is, mit az igazi és eredeti hasznosságát átvesszük vagy vettük át az életünkben... Minden rezdülésért "ő" a felelős... míg az emberben a saját lelke ! Remélem, nem voltam bonyolult? :( Ölelésem ! :)
kicsisara2019. április 24. 08:18
@liketorn: Na igen, én nagyon szerettem volna szinte mindent egyszerre... De sajnos ez lehetetlen.. muszáj elengedni.. Mert felemészt.. néha olyan mintha tényleg a semmibe zuhannék, aztán valami elkap s új célt ad.. :)
Köszönöm :)
kicsisara2019. április 24. 08:15
@Mikijozsa: pontosan :) köszönöm szépen szavaidat :)
kicsisara2019. április 24. 08:15
@Angyalka73: Szia.. nagyon nehéz feladat de nem lehetetlen. Én köszönöm, hogy olvastál és véleményt is írtál! :)
kicsisara2019. április 24. 08:12
Kedves @Bugatti350:
Tedd légyszíves láthatóvá a hegedű lelkét :)
Biztosan szépségesen tennéd azt is :)
Köszönöm :)
liketorn2019. április 23. 22:56
Minél jobban akarunk valamit, annál inkább a rabja leszünk.
Az az arany középút, amiben a fontos dolgok vannak elől:
-család, isten, megélhetés, erkölcs, stb. Biztos te is tudod folytatni...
.
Örülök hogy van mit elengedned, bizonyos szempontból szerencsés vagy!
De azért kéretik nem a semmibe zuhanni :)
Mikijozsa2019. április 23. 18:04
a belsőbéke és a szelíd önuralom... nagyon jó gondolatok
Angyalka732019. április 23. 15:30
Kedves Sara, én megfelelési kényszer-problémával küzdök, pedig középkorú vagyok már. Sok hosszú éve van ez így.
Elengedni? Sajnos nem tudok.
Köszönöm hogy olvashattam tartalmas írásodat.
Üdvözlettel Melinda
Bugatti3502019. április 23. 15:25
Kedves Sára! Az a belső "izé" az a harmónia! Talán láthatóvá tenném mint a hegedűnek "lelkét", akkor könnyebb volna érteni is talán, hiszen anyagilag is látható és kézzelfogható... de ez hosszúra nyúlhat... :) Ölelésem ! :)