kicsimmm blogja
Kismadár
Ha jól emlékszem, találkoztunk egyszer
az én utazásom nem volt más, mint kényszerNem akartam, de mások is úgy mondták..ahogy ők mindig is gondolták..Végiggondolva újra és újra..hát, elindultam a hosszú útra.Amikor odaértem, éreztem, hogy hív közelebb a határ,észrevettem, hogy egy ágon ül egy aranyos kismadárde nem repült, nem mozdult..csak némán pislogottszívemben egy apró láng, azonnal kialudt..remegő kézzel feléje nyúltam..közben végig arra gondoltam,hogy talán elrepül....és akkor tudni fogom,hogy neki sem, nekem sem, nem lesz semmi bajunk...De nem repült, nem mozdult, csak némán pislogott..Úgy éreztem az életről végleg lemondott.Kezembe fogtam és melegíteni kezdtem,Hittem az életében és reménykedtem..de amint ránéztem láttam, kicsiny szeme már csukva volt..teste nem mozdult, szívem összeszorult..Könnyeim áztatták kicsinyke tollát..de nem élesztette újra törékeny voltát..Évek múlva találkoztam egy ilyen madárral..pont olyan volt,csak ő még nem találkozott a halállal.Őbenne láttam meg a haldokló kismadarat, s minden eszembe jutott......csak annyi volt a különbség, hogy Ő jött el hozzám..és repülni is tudott!Az igazi érték
Szabadon élni
Önmagunk lenniÖlelést fogadniŐszintén nevetniA fényben együtt járni Hálás szívvel sóhajtaniEgymást bátorítaniA másiknak reményt adniÖnzetlenül segíteniHinni, álmodni, remélniEgy másik szemében a lelkét meglátniEgymás álmát valóra váltaniA gyengéhez lehajolniA bátraknak gratulálniAz őszinteséget megbecsülniA jóságot megcsodálniA hűséget viszonozniA sikert elismerniAz erőtlent felemelniAz igaz szeretetet értékelni.Mert ezek a legnagyobb értékek./Horváth Hajnalka/A csend hangja
" Igen...! Tudom mennyi könnycsepp gördült végig az arcodon. Ott voltam minden egyes könnycseppben, a fájdalmaid minden egyes rezdülésében.
Nem szóltam. Vártam arra, hogy kisírt szemeid az égre emeld, és higgy! Bízz! Remélj!Tudtam hogy nehéz lesz Neked. Hiszen pont arra kértelek, amiben indokoltad, hogy mindent emiatt veszítettél el. Így érezted és nem tévedtél. De egyet nem tudtál! Nem örökre veszítetted el!Bár, most még nem hiszel, minden álmod él és létezik. Egyik sem veszett el.Pusztán csak belőled! De nálam megvannak. Vigyáztam rájuk. Vártam a pillanatra, mikor ismét felállsz látszólag elpusztított életed romjaidból, és azt mondod: Szeretnéd!Örömmel adom meg Neked szíved kéréseit és lelem örömömet a boldogságodban!Elhozom Neked a napot , melynek fénye sosem alszik ki, és ragyogni fog Rád! Fogadd hát Tőlem!"Szeretettel: Isten.Látogatóban Istennél
Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.
- Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak. A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látnak. Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:
- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük.
Légy önmagad, mindenki más foglalt
Hidd el, mindig lesz valaki, akinek nem tetszik majd, amit teszel, aki mindig mindent jobban csinálna, ha a helyedben lenne. Mindig lesz legalább egyetlen ember, aki jobban tudja majd, hogyan kellene élned, mit kellene tenned, hogyan kellene érezned. Mindig lesz olyan, aki mást lát a tetteidben, mást hall a szavaidban, és aki soha nem aszerint ítél majd, amilyen vagy. Mindig lesz egyetlen ember, akinek bármit is teszel megfelelni sosem tudsz majd, de ne feledd, sosem kell. Senkinek. Önmagad vagy a saját életed bírája, igazsága és éltetője. A Te életed, a Te felelősséged, könnyeid és mosolyod, csak a tiéd. Amikor arra gondolsz, Te kaptad a legnehezebb és a legrosszabb életet, gondolj arra, mit éreznél, ha esélyed lenne elveszíteni azt. Ha megszűnne a kudarc és vele együtt tűnne el a siker is, ha nem lenne többé tél, de a nyár melegét sem éreznéd többé. Mit jelentene az az ölelés ami elől most idegesen kihátrálsz és mennyit jelentene egyetlen érintés. Gondolj bele mennyi csodát vennél észre ha megtudnád, hogy egyetlen pillanat az élet, ami elmúlik. Mennyire válna széppé mindaz, ami most fáj, és mennyi bajra mondanád, köszönöm Istenem. Az esőben táncot látnál a napsütésben aranyat csodálnál, mert tudnád, csupán egyetlen pillanat az élet (Todorovits Rea)