kicsikincsem blogja
Emlékezés
Évtizedek óta kilincselnek nálam a szeszélyes évszakok.
Hoztak magukkal sok érzést, örömöt, szenvedést, bánatot.
A kedves emlékeimet időnként, óvatosan leporolom.
Kibontom, újra és újra átélem, így megint sorba rakom.
Mosolyba futnak a szelíd ráncok az arcomon, míg fiatal vagyok gondolatban.
Ezalatt a múló idő ,szemérmesen bujkáló,csillogó szálakat
varázsolt a hajamba.
/Alkony/
Fájó emlék
Falat épitettem,hosszú évekig.
Fájó,könnyező kövekből.Hideg,keserű magányba bújtam a napsütés elől.Egy elfelejtett ,apró résenátjutott egy kósza fény.Dermedt szivem körül lassan felolvadt a jég.A fal leomlott hangos robajjal,behódolva a napnak.A bánat és öröm most karöltve együtt kacagnak.Felejteni,hogy mi volt a fal mögött.Már soha nem fogom.A múltam a jövőm része,de már egy meleg,erős kézbe kapaszkodom./Alkony/
Emlékek
Az apró érintéseket, ne hagyd elveszni,
lesz olyan perc ,mikor az életet jelenti.
Lesz, mikor az emlékek ujra élednek.
Felmelegithetik megfagyott szivedet.
/Alkony/
Anyának lenni
Anyának lenni: kemény 24 órás szolgálat.
Nincs hozzá fogható felelősség .
Ám elég egy boldog mosoly..egy
meghitt pillanat...és kárpótol MINDENÉRT!!!
/Alkony/
Csak ennyi!
Jár nekem hogy:
-Velem légy!-Kedves légy!-Figyelj rám!-Vigyázz rám!-Higgy bennem!-Bizz bennem!-Segits ha kell!-Ápolj ha kell!-Légy mellettem!-Szeress engem!És ez ugyanúgy JÁR NEKED IS!!