ki-sebek

Pera76•  2020. március 18. 12:14

Halmozunk

Halmozunk. Átmentünk szarkába. Új bútor, nagyobb aranynyaklánc. Gardróbalom a molyoknak. Könyvek könyvek hátán. Puccos éttermekbe járunk. Kidolgozzuk a belünk, hogy a mi wc papírunk illatosabb legyen. A mi házunk házabb legyen. 

És aztán jól kipurcan a szarka. A lánc. A moly. A könyv. Az utolsó házba tárgyainkból semmit sem viszünk. A szarkát, a láncot, a molyokat, könyveink elégetik/kidobják/szélnek eresztik. 

Mi volt az értelme?


Pera76•  2020. március 2. 12:23

Hm

Az ember: test. (Fizikai megnyilvánulási forma, amit érzékszerveinkkel észlelünk is.) Kapott egy genetikai csomagot, amivel világra jött, egy alapszerkezetet, ami meghatározza a haj-, szemszínt, csontok számát, stb. A testre képes hatni sok környezeti tényező pozitív irányban, negatív értelemben, de az ön(nem)törődés is befolyásolja.

Az ember: lélek. Létezik a testházban és azon kívül. (Kevesen képesek észlelni az emberi érzékszervekkel. Felnőttként.)

A lélek is tapasztalatok útján fejlődik az itt és mostban, de a múltban is. Jelentsen a múlt bárkinek bármit. Akár az e testben eltöltött időt, akár máshol másképp.

Akik nem emlékeznek arra, hogy a lelket érzékelték valaha; pár kérdést fel tudnak tenni ilyen sorok olvasása után. Lélek nélkül a testi való létezhet-e a földi élettérben? Csak a testet összetartja-e a bőr, működteti-e az izom-, csontszerkezet? Hol lakik a lélek akkor - ha van? 

Az ember: szellem. (Ész. Agy.) Fogantatás után ebben a dimenzióban tapasztalatokat szerezve gyarapítja tudását. Tanul. Vagy nem. Döntések eredménye, következménye mindez.

A hármasság hat kölcsönösen egymásra, ezáltal alakul az ember fizikailag, szellemileg, lelkileg. 

A testet karbantartó eszközök: a minőségi táplálék, a víz, a napfény, a levegő, a pihenés (alvás), a sport, a test ápolása sem mellékes. 

A lelket a meditáció, az ima kondicionálja.

A szellemet a tanulás, a mások tanítása tartja karban.

(Karban tart: értelmes, csudaszép beszélő magyar szavaink, íme, üzennek, ha értelmezve figyelünk...)

Biztos vagyok abban, hogy az ember jelenlegi igaz tudása - ami a megismeréseken alapulhat, nem azon, amit más állít - az csupáncsak egy pontszemnyi fény a végtelenben. 

Milyen különbség van aközött, amit tanul valaki valahonnan és aközött, amit saját tapasztalása útján szerez meg? Hatalmas. A saját tapasztalás az egyén számára igaz, a többi tudás az mellett csak igaznak tűnhet. 

Azonban az igazság bármiről: végülis mind igaz. A másik oldal igaza azonban nem feltétlenül az innenső oldal igaza. Esetenként el lehet fogadni feltételek nélkül egy adott témát érintő állítást - vagy tagadást - kételkedve vagy gondolkozás nélkül. De nem kötelező.

A birkanyáj-módszer remek példa arra, hogy az a fajta létezés mit nyújt. A csordából kilépve viszont kinyílhat más kapu. Számos kapu akár. Be lehet csukni ajtókat, más kilincsekre lehet nyúlni. 

Mindkét forma amúgy élhető és mindkettő tapasztalás, mindegyikben lehet fejlődni valamerre. Akár fel, akár le. 

Van, aki csak azt hiszi el, amit lát. Ez is rendben van. 

Aki meg el tudja gondolni, hogy az emberi látás tartománya ugyan egy adott intervallumon belül van, azaz nézett mikroszkópba pl., esetleg távcsőbe vagy szoligépezett, röntgenfelvételt készítettek róla, denevér-, delfinkommunikációval foglalkozik, ért a radiesztéziához, netalán van mobiltelefonja, tévéje,  😊 az el tudja fogadni, hogy az emberi észlelés látás, szaglás, ízlelés, hallás, tapintás által korlátozott érzékelésű. De bizonyos eszközökkel kitágulhat az észlelés. 

De mi lehet az 5 érzékszerv észlelésén felül, ami ugyancsak emberi tapasztalás?

Az ember olvassa valahol, hogy létezik aura. Ok. De mennyivel másabb, mikor láthatóvá válik.

A regressziós utaztatás érdekes fogalom. Kételkedhető. De mikor jő egy spontán regresszió, és az adott ember esetleg pl. arab nyelven (?) torokhangon énekel, holott ebben az életben nem tanulta ezt a nyelvet, sőt esetleg a dhi-hin-gir - sumér (?)- szót kiejti és érti, vagy van egy visszatérő álma egy középkori határmenti várról, ahol kislányként menekül és átússza a "nagy vizet", aztán a sors megadja neki azt, hogy élőben, ebben az életben látja azt a várat: akkor nemcsak elgondolkozik a létezés furaságain, hanem megérti az összefüggéseket. Megtanulja a saját tapasztalataiból azt, amit felhasználhat a saját megértéseihez, a fekete foltok fényesítéséhez. 

Egy ember nem kell tudjon mindent. Az ember ezen a fejlődési lépcsőn, mint ember, nem képes a mindentudás birtoklása általi hatalmat helyesen kezelni, a földi világban sajnálatos módon eléggé észlelhető az, hogy a hatalom mennyi visszaélésre ad lehetőséget. Persze ennek is megvan a szerepe, értelme.

A hatalommal bánni felelősség. Jól bánni isteni tudás.

Egyszer hátha így lesz. Ha addig az ember és a föld ki nem pusztul. 


Pera76•  2019. június 26. 12:59

A bepresszió gyógyítása

A bepresszió pszihiátriai kibetegedéskor a beteg hátán levő melletti is kibetegedik. Ez egy olyan elmeállapotnak, amiben falra lehet megmászni. Önbegyilkolásra késztetjük, ha nem kezelődi ki magát orvosokban, kuruzslókról, gomblyuktabletták segítségére. A depresszió elővigyázatos, a páciens alkatrészeitől apránként feltámad. Saját magát folyamatát találja rá.
A betegtől a hangulati állapot fel-le hullámzó vasút, mániásokig vezető a végállomást. Néha süllyedő Titanicjátok, egy másodperc előtt már szívritmuskavar, utána a menyekben jártam. A havi testsúly váltakozó árama anasztáziával sikeresen kezelve, az altatást elősegítő mellékhatásokban kérdezze a gyógyszert és az orvosságokra. A következő levő vitaminok a lelkiismeretfurdaltaságot szüntetik ki: almahélya, citromfűzfütyi, lábbüdöske, papsajtmerevedés, legénykancatojás alákevert habjaitól, bőröndhal cipőfűzők, ipekaka. Szakember kiügyeletével.A homlok arccal által dörzsölése megtereli a figyelmet. Nagyi daganat daganatos esetén eltávolításban. A kávacsont kútágasok törésveszélyes, kálciumfog pótlása. Fertőző idegek feloltása. Krónika betegség átszűrése. Rágani: kálciumfogmű. Láttani: üvegszem naptólelforgó ecsetelése festékig. Fázó mosolyt megöltöztetni.Támadásbeszéd: ásító inasnak feltanulni. 
Vérvizsga jó a stresszszintig. 
Fizikaterápia megcsinálmányozzuk.
A hazatérő halálfélelem kiáramlása a fogak szétkoccanásához nyilvánosodik fel, kémanyagok napkeltétől holdfázisig a didergést. A fáradtság kimerült eleme megmániát terápiájai a magyar népmesére. De vigyázzba állás: ha sokáig nézi ki a betegség, akkor almamell holdakká és napszeméremdomb! A szóizommagok letaposása könyváramlatokat vált meg, tilosban!
Az okoktól: rendellenes hormonfelfüggesztés bitófa, pl. szomatosztálin, jóllakotthormon, para-dicsomos, inzultáló hormon, teszetoszahormon. Ez hormonságok a préselés székével bemennek a szervezetből, folyékony literek adagolásável és impulzusparaffinokra. Szenvedélyes nyomásban.
A tartós ébrenléti legyőzése homlokdeszkán vágással nem engedélyezettül.  

Csoportos csontfoglalkozások javallt, kommunikációs répákkal, fegyverkisüléskor mély elnyúlástól.
A függőségekre felszokás miatt faalátermelő cégek alkalmazban, és cérnagyárak összezárva, ne tudja megkötve.
A kecske virágja zsákra gyűjtve, tarkóhájjal melegítve fejsajdulást alásegít. Ezt a pohár eljárást naponta dolgozni.
Fiatal fürdő vizeire ülni. Patkolni iszapot a testre, a szájat kicsukni, ne jöjjön ki az iszapok. A fül ágát alkalmi süketeknél bemosástól. Egy emberi teremtve mindegyik gerincét helygörbítení, a sokhajlam zavarja az összepontosítást. 
Glézerterápia, végső esetben sebagy, léggömbzsugorítás, északi alkohol fényjelentés jöhet be a szóba. A sisakkés viselése tiltottság, a betegséget ellenállóvá teszi, a hideg vízbe mártott súly testét veszti. Tilos! A kézüreg mozgatására kicsi zöld orrgolyók piszkálása használt, iszolhat a betegség mindenféle klórra tisztítottul csapvizektől menteset, gyümölcsnedvek bemagolva, elaltatott tej hasznos. A tejmellék hat, vigyázatos: hetentétől egyszerkor.
A hidegre antihidegtabletta, a melegre homokvihart pótolni. 
Pihenéstanfolyamok megvevése a tavalyi szigetek felettébb.
Háromlevelű lóhuzatot kerülni.


Sok szerencsétbeni gyógyülést!

Pera76•  2018. július 6. 13:04

Egy szegény kisalma panaszai

  Áll. Nézi a Nőt. Szemesnek áll a világ. Tátott szájából csorog a nyál – tálcát tennék alája, hogy ne az ingét áztassa. Nincs nálam tálca.
   A nagybetűs Nőt én is szemügyre veszem. De előbb jól becsukom a szájam, hátha másnál sincs tálca.
   Hiszen nem sétafikálnak perpillanat itt a pincérek tálcástól. Se perkésőbb. Bár ez sétálóutca, igazi macskakövekkel, amik betont álmukban se láttak. Még. Ez a sétálóutca a sietős dácsiásoknak van kitalálva. Na meg a folksvágennek és az opeleknek. Nem a pincéreknek.
   A nő körmének megcsillanó színe a felkelő napot imitálja. Vagy a leszentülőt. És harmonikus testvéri egyetértésben áll a hajtincsei színével.
  Ha a telefonáló hangját színnel ábrázolnám egy képzeletbeli csendéletre, akkor azzal is összhangban lenne: zöldvörös.
   Ez a csendélet mondjuk inkább almaként képzelhető el, olyan helyes, szabályos, vonalzóval mért kerek almaként, ami azért zöld, mert sosem szidták meg, hogy elpiruljon.
   Emlékszem, gyerekkorunkban szüleink állandóan arról papoltak, hogy ne együnk bingyót, mert lefossuk a hargasinuk. A szülei intelem ellenére mégis ettük az éretlen bingyókat, a jóslat – mármint a hargasin elgázosítása és átszínezése meg nem mondom, bevált-e. Lehet, hogy ha újra- s újraértelmezzük, a nosztrádámuszi homály valamerre kiderülne. Ki tudja.
   A gyerekkori bingyók aprók voltak, az önkis zöldalma manapságosan kábé ötszöröse annak. Talán a bingyókat nem etettük jól növekedésserkentő hormonokkal. Ejsze. Vagy azok a hormonok kizárólag csak a disznók rendelkezésére állnak?
   Okosak voltak középkori őseink a török-, tatárhatárkerüléskor. Nyúl, tyúk, liba – ment a fazékba. De az istentelen disznó nem akarózott fazakaskodni. Őseink ekkor még rótták a betűket a szerelmes lányszívek elrablásának céljából. De egyet gondoltak, s ötlet belőle: beléfogtak a Disznólkodás  agyagtalan rejtelmei című latin betűs könyvek kiolvasásába. Attól tovafelé jófajta röfögések töltötték meg az ólak, pajták béléseit. A török meg inába szedte a bátorságot  a disznóröfögés elől - jó székely ma a szilvába szedi a bátorságát. Vagy bicskába. És csakis a szilvától disznólkodik. Nem azért, mert alapeleme.
  Inkább azért, hogy érvényesülhessen a darwinság: a gyümölcs (szilva) szemmel láthatólag átgenetizálja magát előbb-utóbb disznóvá.
   A szívrablás is még dívik ma is, egész leányostól, lehetne több is, falunkban csupán csak kettő ilyen csoda esett meg, mióta én itt lakok.
   Nő. Alma. Ebbe ha jól belégondolunk, édenkerti bűnügy. Ezt a nők szemére illik felvetni – az első nő, Éva miatt pallottak ki minket a paradicsom levéből. De Lilith akkor hányadik nő volt? Ja, a nulladik.
   És hogy ezen nemes esemény által vette észre Ádámunk, hogy mire is jó valójában a pisilésen kívül Éva almácskája? Na, hoppá.
   A nagybetűs nő még minddig áll. Almaszínű a körme, a haja. Illetve napkelteszínű. Vagy naplementéé. A hangja pedig átlátszóbb a csendnél. A csendnél átlátszóbb a topja. Amiben két másik óriási érett alma rezeg. Vajon ezt növekedésserkentő szilikonnal etették-e?
   Növekedésserkentő szilikon. Ez olyanfajta találmány, mint a gyökér. Elmész a boltba 6 celofánt venni, az eladó megnyálazza az ujját, úgy számolja. Elvágja a nyers húst kétfelé, aztán az általad kért szalámit is ugyanazzal a késsel metéli kettőbe. Otthon, szalámievéskor a hargasín zenei aláfestéssel színeződik majd át. Inkábbat, mint bingyászáskor.
   Kürtőskalácsot vásárolnál, ha a tésztasirítő előtte letenné a cigit. És kezet mosna. Mint a pénzátvétel után. Ez is egyedfejlődés: embertől egysejtűségig.
Neked mi jut? Az, hogy meresszed a szemed, mint a másik a nagybetűs Nőre. És csorgassad a nyálad. Egy a baj: nincs tálcám...

Pera76•  2018. július 4. 15:58

Barakovács

  Ez egy jó székelyföldi szó, áldja meg az isten, aki kitalálta. Ezt hallva, látva a koponyán belüli térfogatkitöltőben a káposztadarabok örömükben kajakversenyt rendeznek, aztán a díjkiosztón meglebegtetik a székely zászlót. Kitűzni nem merik a mejjtájékra, mert oda csak a dantanase logót szabad. Aztán félő, hogy azt a szép logót leugatja a mejjtájékról pár kóbor kutya, minekutána nyoma vész a nyomnak, az ember meg csak kapkodja a hűlt helyét. És akkor nem tehet mást, minthogy béeregel a kirulyi búcsúra, hogy bánatában megölelgessen egy jólfésült kövér barakovácsot. 
  A jólfésült kövér barakovács sok lakcímkártyával rendelkezik. A kirulyi búcsún kíjjel megtalálható a kutyabolha bal szomszédjaként, az egricsillagos Éva első betűje fölött, a lábszag cipőjében, az orr firtosváraljában. Egyszóval majdnemlegesen mindenütt.
   Képes alakváltásra, előbb csak szeretnivaló petty, aztán nem háromlábúvá válik, mint némely igazi férfi, hanem azt még megduplázza.  Amikor pedig 8 lábbal büszkül, akkor már (erdei) nimfa.
   Nagyon jószívű, adakozó, fogadd el, ne utasítsd vissza. A haragos szomszéd borsot törhet az orrod alá akár a méheivel, akár a kikirilő csirkefarmjával. A barakovács nem tör borsot, mert nem olyan fából faragták, ő tiszta ingyen ad neked Lyme-kórt, a kutyádnak Babéziózist, a nyúladnak nyúlpestist. Ennyire jóakaratú na. Mit lehessen tenni.
   Városon kullancsnak keresztelték őkegyelmességét, itt, falun még a nagynagy pogányság a divat, itt csak szenes vizet vetnek igézet ellen, sitty-sutty, és nem nevezik néven a dolgokat, ezért a barakovács az, ami. Ezt csak úgy tisztességből ruházták rá, akkor, amikor az ősapja sikeresen megpatkolta volt a bolhát, és a lapostetűnek göndör fekete szőrből készített egy szemüveget, hogy az jobban lásson, ha netán betévedne a dzsungel könyvébe.
   Maugli és Micimackó azt meg zokszón venné, tehát szárszónak is egy a vége. Mondjuk a sínbetegség. Ami Csíkszeredától Kirulyon át eppe Székelyudvarhelyig tart. Tartana. Csakhogy Nagyfaluban az atyafi mindétig nem nyitogathassa a vonat előtt a csűrkaput. Ezt teljes elképedésképpen megértették a cséféré főnökei, ezáltal a vasútnak egyelőre nyoma sincs az említett útszakaszon. Országunk dicső tetteit ismerve az elkövetkezendő ötezer fényévben sem számítunk a nyomokra. Fő a tiszta ügy. Nemdebár?
   De a vonatcikkcakkolást  leszámítva érdekes azért a kirulyi búcsú. Kézen fogod magad, sósfejeddel együtt leülsz a romba dőlt épületű remények alá, és nézed, hogy ki vette fel a tavalyi ruháját megint. Az meg ki van vasalva, mint a karácsonyi félresikerült bejgli. Szegény Kriszta. Vajon mit ken az arcára, egyre ráncosabb! – fut át az eszme rajtad. Mint a melletted ülő cigifüstje. Sebaj, konzervál. Legalább elmondhatod, hogy ingyen kapod a cigifüstöt, és talán majd egyszer rászoksz te is. Aztán ott van az az ügyes Toyota-berregtető, aki fél válláról veszi fel az ünnepet, mint a hétvezéres röhögényt, és láthatatlan módba képzelve magát autóstól szlalomozik a tömegben. Egyszóval szép a világ. Mese nincs.
   Ebbe a mesenincs tájképbe úgy illeszkedik be a barakovács is, mint a négyhétig tartó 10 °C forróság az idéni júniusba. Jólnevelten. Mint a Toyotás. Mint én. Mint te.
   Barakovácsunk fáradhatatlan. Elindul a nadrágszár élesre vasalt duplasávján. Hűha. Romániai autópálya. Szuper. Ezt is megértem. – mondja épp a véglétre szenderülés előtt.
   Mert ünnep ide vagy ünnep oda, én gyilkos kedvemben leledzek. Kinyomom a barakovács szemét, belét, szépségét. De vajon minden barakovács belét ki kéne-e ontani?  
   Ez csupán félkörömnyi állat. De van nagyobb és gamatabb barakovács is. Ez a fajta nem csemellik meg a saját árnyékától. Megtalálod a buszon, vénkorodban, mikor alig tudsz feltepzelődni. A tízpercet késő sofőr káromkodásában benne van.  A tinédzser helyet átnemadásában benne van. Ha a helyi kisboltban bepakolnád a vásárolt E-teli élelmiszereid a táskádba, de nem férsz közel, mert két fiatalasszony tereferélhetnék épp ott, na, abban is benne van. Az anyós mindentjobbantudásában is megtalálod. A búcsún Kriszta ráncos arcát fürkészve és kárörvendve magadban is létezik. A temetőkert mellé lepakolt farakásokban is elbújik, zavarva az úton közlekedőket, és onnan többedik felszólításra sem akarja elpakolni magát. Este a kapun kicsapott tekergő kutyavakkantások is nyomokban tartalmazzák. Az utcaszéli árkok szennyvizében is csobog. A gyorshajtók porfelverésében is röhög és beszáll az ablakodon. Beszáll a lelkedbe, leül, bérütyül két szilvát, és sírhatnékja támad.