Végrendelkezés

Mától fogva felcsapok anyósnak, s ebbéli szent elhatározásomban kéretik nem megháborgatni semmikor-soha engemet.
Csupa jót akarok akarni, mindezt cselekvőképességem teljes birtokában, s ezért átlagon felül fognak reményeim szerint szeretettel ellátni, hálától megittasulva, cserébe. Szerénységem bizonyítékait – előrelátó jóstehetségem mián – alpontokba foglaltam össze. Hagyatékom szálljon áldásként minden leendő sorsnémbertárs fejére, s vegyék tanulságnak alapul nemzedékről nemzedékre. (Az anyóskihalások veszélye okos megfontolásokból megelőzhető középiskolai tanulmányokkal, Saroksáron, a következő szakon, ajánlom leendő figyelmetekbe: Védőfelszerelések előrebeszerzése, s a gyakorlatban való hasznosítása mindenmenytúlélésre)

- a menyleány pirosra lakkozott körmeit látván ijedten megkérdem, hogy melyik rózsaféle bántalmazta, döfte meg az ujját? Ha feketére pingálja, mindig megrémülök, hogy mi történt az ujja begyével, nem-e kalapáccsal megkoppintotta
- kiszikatolom, mikor csak szalonnát s kenyeret főz, s akkor én hamarjában viszek valami mirelit-finomat. Nem hagyhatom, hogy egyetlen kisfiam éhezzen, s azt nem szeretném, ha átváltana más étkezésbeli szokásokra. Olyan érzékeny a gyomra a lelkemnek...
-  ha vendége érkezne, rögtön ott teremnék, szóval, miegymással készenléti ugrásokban tartanám őket, míg el nem mennek. Kis menyem ne erőltesse túl magát holmi beszélgetésekkel, fölöslegessé avult cselekedetekkel
- a férfinépségnek előre szólnék, nincs otthon, mert így sok veszekedéstől megkímélnék mindenkit
- ha valahová suttyomban ki akarna indulni az ajtón, rögtön suhannék a mázsányi lelkemmel vele, megvédelmezni, nehogy baja essen menet közben
- amikor ruhát szeretne teregetni, rögtön odaugrok, először azért, hogy megmutassam, hogyan kell, aztán azért, mert a gyakorlat teszi a mestert
-  bármit tesz, jó, jó, de állandólag tudatom vele azt, a leányom mégis mindent jobban csinál
- minden reggel 4-kor leheletnyileg csicsergek és repdesést utánzok az ablaka alatt, amíg felébred, mert mi van, ha az óracsörgést nem veszi észre, még elkésik a hétórára munkából
- ha erre nem dugja ki az ábrázatát az ablakon, akkor az ajtót dengelem – s délután orr-fülgégészhez és szemészhez kísérem
- minden nap elmagyarázom neki, hogy én mennyi mindent férjhez hoztam
- esténként kopocsálok az ajtó-lyuk előtt, hogy álomba ringassam őket
- két gyermek után külön ágyba parancsolom, ne csináljanak halomra még többet a mai világban, még Cshí-ország leszünk, vagy mi a fene
- minden hajnalban megmutatom, hogy kell megnézni, a tyúkok tojósak-e
- figyelemmel kísérem a templomba járó szokásait, ne szóljon meg engem a falu
- hetente felemlegetem, hogy én vettem a házat nekik, nem szeretném, ha fiatalkori Álchájmes lenne
- a hetedik szomszédnak rendszeresen  át-átkiabálom a kerten a híreket, ezáltal biztos, benn sem maradnak le semmi lényegtelenségről
- rámutatok arra a tényre, hogy az újságolvasás és márricsujjogtatás mián a seprű nyele megpókhálósodott
- a szemeteskukát kiszedegetem, leellenőrzöm a pocsékolást és megtanítom a spórolás gyógyhatására, addig, míg a pénzt majd villával fogják forgatni a padláson
- amikor elmennek otthonról, kebelbarátnőmet körbevezetgetem a lakásukban, mert tudom, a dugikulcs jótékony szerkezet. Ezáltal kibeszélgethetjük, hogy illik-e az ágynemű lelkivilágához a félrerúgott bugyiszag
- nógatom az evésre, hogy a mérleg velem arányosságot mutasson
- ha ezek után a szerelem nem győzedelmeskedik rajtuk, akkor a válásuk után merő magamsajnálatból  hetekig elhúzódó kávémeccsre járok a szomszédokni, s vigasztalni eltutujgatom hozzájuk a fiam is

Kelt: Bárholország, Bánjaakányafalu, Akármiév, Mindennap.
Pecsétek, pontok – légyvelemvilág - ilyensmi.