Szúnnó(ka)

Pera76•  2012. március 20. 11:45

 A minap egy nagyvárosban jártam volt. Nem éppen nézelődni, de arra is volt maradék idő, csekélyke másfél órácska állt szerényen teljes rendelkezésemre. Ennek zöme lassú zünnyögéssel szálldogált a fejem körül, ezen okból kifolyólag agyonütögettem gondolatban őket egy buszmegállóban, egyfelé meredt bamba nézéssel. Mert mi a nyavalya érdekesség  lehet abban, hogy szabadon szívhatom a kipufogógázak által kreált nemesgázat és egyéb second hand áerösszetevőket? Vagy az égi és földi energiatakarékosságokból adódó tájékozódási  lehetőségek által korlátoltak miatt, félig-loccsal-merült csizmában izzadozni? Nem tudom.
  De azt igen, hogy a sógornőm finom töltött káposztájának darabjai elég vígan fickándoztak a hasamban, kiutat keresve felfelé, ígérgetve azt, hogy öcsém rekordsebességű és -fékezésű autós manőverezési tesztkísérletei eredmény nélkül ne maradjanak. Tudniillik, egy célom elérése érdekében megautóztatni szándékozott engem. S mert késésben voltunk egy apró bibi miatt - öltözködés közben leszakadt egy kabátgombom, há-má-mé-ne alapon, amit tesóm visszavarrt kétségkívül ráérős és laza nyugalommal, és aztán nem ráérős és nem laza sietséggel megvondozott keresztül a városon. Végül célt is értem, de ennek egyeneságú következménye az is, hogy éles kontrasztokkal vállott el hóttszínes arcom a fekete kalapomtól, bizonyítva a tudománynak a sötét tónus és a még sötétebb gondolatok keltette szoros összefüggéseket.
  Ezen dolgaim végeztével hadd kanyarodjak vissza az evolúció buszmegállóban bedöglött szépívű és lassú fordulataira, közben elszántan könyörögve a töltött káposztáknak, maradjanak már veszteg, nehogy gazolásért okozzak kárt már magamnak.
  Időközben teljes lett a téli késő is, miben nem kezdtem látni az orromon túl - amúgy sem szoktam - de nem tudtam azt, hogy a sötét semmi mozog, és  nagyon keleties férfias kiejtéssel megszólal.
- Nincs tüzed, vazze?
Erre válaszolhattam volna, hogy de van... Viszont abból nem adok nekije, s annak kioltási folyamata meg biztos, nem ezen kérdezettre fog tartozni. Hát csendben kuksoltam, míg gondolom a semmi felszivárgott a még nagyobb semmiben, leszűrve azt, hogy néma halat ma nem egészen itt és most akaszt horogra.
  Beóvatoskodtam a váróterem biztonságot ígérgető falai közé. Biztonság? Hát ez a fogalom nem vonható párhuzamosba a tömör falak méltóságteljes és hideg nyugalmával. Nagy meglepődéssel láttam, hogy benn, a padokon és a falak mellett mennyi köcsög virít. A színárnyalatok alatt értve vagyon a nem-idén-s nem kemencében  barnult natúr faszín - akár két sz-el is írható - és a nehéz, nagyon nehéz földbarna között minden el nem képzelhető átnyalat. Némelyik már fosszíliás formában, némelyik új reprodukált állapotban, de szagminta szerint egy - mondom egyetlen egy - sátor alá tartozó az egész bagázs összes becses darabja.
Én női Balga, azt hittem, hogy élettelenek - a dolgok - tárgyak. De nem. Némelyik a csukájával összhangban tátogni kezdett, a másik csoszogni, körbeslattyogott egy öreg bámészkodó bácsit.
- Hé öreg, hány óra van? - még kérdezni is tudott a fazekasműhely ezen egyedi terméke.
- Ott az óra a falon... - válaszolta félős hangnemben a bácsika.
- Nem üsmeröm.
- Oszt adjon má valamit, mennyi pénze van? Zajlott a jégarc tovább.
A bácsika meg jobbról-balra állt, én meg arra gondoltam, hogy az agyag törhetősége vajon mekkora hőfokon, mekkora rátenyerelt nyomásra következhetne be.
Egy padon hevert egy jobb sorsra érdemes üres csiós tasak, abba kétszer is belenézett pofátlanul a szemtelenje, hátha mégsem üres. Az volt.
"Vajegy leje nincsen" újabb, és szerfelett a műveltségre utaló kérdésére én válaszoltam.
- De van. Jófajta ostorban végződik és ki is szeretném  próbálni.
 A csendbe idomítható törékenység összemosódott, majd kisimult erre, mert az álcázás szerény tevékenységét választotta az agyagba való. Felszívódott.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pera762012. március 22. 07:52

Ancsám, köszi. Igen. Erre utal a cím is.
Hát igen Marikám. És: ''A cél szentesíti az eszközt.''
ma szebb lesz, biztos. Neked is. Tudom.
Amúgy nekem nincs bajom senki emberfiával, ha ember.
Akikkel összejárunk, szomszédok, barátok pl. elég vegyes társaság. Vannak magyarok -többségben - van egy cigány házaspár, és egy román is... Voltam egy igazi menő, mondhatni felsőbb rétegbeli roma-lagziban is, azt hiszem, életem első és utolsó ilyen extra, minden szempontból tökéletes estéje volt... A ''zenész'' házaspár pedig nálunk névnapozni hangszerekkel, énekkel jött: nagyon jól esett. Nekem ember mindegyik, ki az szerint gondolkozik, él, tiszta, dolgos.
Bajom inkább azokkal van, kik az isten marhacsordájában megmaradtak ökröknek. Tulkoknak. És munka helyett pl. a csornya-csilivenkó módszerével könnyebbítik meg mások kis életét. (És ez még a legkisebb rémeset...)

csillogo2012. március 22. 06:28

végül is célt értél...
szép napot - ma szebbet,mint a tegnapi...volt...

kapocsi.ancsa2012. március 20. 12:40

Jó, színes..
a végére teljesen olyan, mintha álmodnád...
szép napot:)