Színes bűnüldözés

Ez az egész üldözési mánia a mezőn kezdődött. És még előtte. Mikor az egyik jóindulatú szomszéd bácsi szólt, hogy menjek már ki a földünkre, mert ott járt a mancsos és a törökbúzát összetörte.Tudja ám a barna uraság, hogy mi az ízletes csemege! Nem ma szállott le a falvédőről. Sem a fákról. Olyan tarolást ember nem is tudna maga után hagyni...dehogynem...

És honnan tudjuk, hogy medvéék voltak? A kukoricaszárak földig hajlott, törött maradványaiból? Nem éppen. A lerágott csutikák szétdobált törmelékeiből? Nem. Inkább az ott hagyott szalmakalapnyi, félig emésztett kukoricaszemekből, mik a barna trutymóból röhögtek ki, mintha csúfolkodtak volna velem: - Te se eszel meg minket! Hát le van s.arva az egész...

Most kinek reklamáljak? A végtermékből ítélve nem egy méteres állatka lehetett, az annyi szent, kicsi lélek egyszerre nem belel ennyit, s nem "nyomoz"ekkorát.
Ezt hagyjuk. Ami behemót, azzal nem foglalkozunk.

Inkább pityókát ásunk. Azaz: ásnánk. De már megelőztek. Egérék. A tisztes mezeiek. Jól felszaporodtak az idén. Ők betartják azt, hogy egyet maguk helyett és a többi százat is maguk helyett hagyják.
A földben olyan járatokat vájtak, hogy egy kisebb fajta gyerek is bújócskát játszhatna azokban. A pityókák hűlt nyomát kerestük, néhol rábukkantunk a héjára, miből a keményítőt már kiették ezek a szürkebundáskenyerek.
Most azon gondolkozom, hogy kékülni és lebegni fognak-e az égen. Mert én oda kívánom őket, egyesével. Megnyúzva és kiterítve.
Mivel a háromkoronájú királyukat se lencsevégre, se farokvégre nem csíptük: a feljelentés itt is elmaradt. Mint a borravaló.

Hát jöhetnek a varjak, csókák, szarkák. A káposztadézsmálók. Azt hiszem éles karmaik vannak, vagy jatagánt viselnek a szárnyaik alatt/lábuk között.
Mindenesetre tudnak vele vagdalni. A káposztát elválasztani a fejétől. Az övéket is el lehetne.
Ilyenkor nagy ívben megnő bennem a légpuskavásárlás/engedélyszerzés ötlete.

Elég magas IQ-val rendelkeznek. Mert: képesek szortírozni. Azt a káposztát, minek az alja barnás levágják, de otthagyják mementónak.
Biztos erős a válluk, mert elbírja a kosarat, a tele zsákot. Mikulásjárásnak is felfogható ez az esemény, csekélyke változattal: egyik hoz, ezek meg visznek.
És kémtevékenységet folytatnak, mata(tós)-harival osztálytársak lehettek, jól értenek az álcázáshoz. De az is lehet rokonságban állanak Kamé Leonékkal.
De a tájba olvadás a tollak/bőr színe miatt is könnyebb, felpártolja őket a sötét.

Barna, szürke, fekete.
Jöjjenek a fehérek, kik szíveket csennek. Pirosakat. Majd visszaadják. Összetörve, fonnyadtan, színtelenül. Talán mind-közül ezek a leggazemberebbek.
Előbb szép szavak hálóznak be. Itt derül ki a pókszabásúakkal való rokonság.
Aztán foglyul ejtenek. (Kalóztevékenység.)
Mivel néha maszkot is hordanak, és nem vagyunk felkészülve a pinabankrabláshoz, de a fegyvertől félünk, hát eldőlünk. Hanem lelőnek.

Jaj, hogy  az más tányér tészta? Ámorék gyakorolják ezt a tevékenységet?

Hát nagy az isten állatkertje. Ott mindenki megtalálja a maga báránykáját. Ha keresi. Ha nem.

És nagy kanyar után a címre visszatérek. Hogy lehet a bűnt üldözni? A bűn egy fogalom. Nem lehet nyakon csípni, elagyabugyálni, térdepeltetni, papírlapot tartani az orra elé és a falhoz érinteni, úgy két óra hosszat, pénzbírságolni, kalodába zárni, barbár módszereket alkalmazni, bucis öt hónapra elcsukni...
Üldözni, elfogni a bűnözőket lehet. Nemcsak lehet. Kell is. Akkor miért nem bűnöző-üldözés ez az egész ceremónia? Nem tudom. Ti tudjátok?