Szépke, jóka és/vagy

Pera76•  2016. augusztus 12. 13:22

Az átlagos élet mindennapjaiban a szép és a jó fogalma ikresedtek, annyira egymásba kapcsolódtak, hogy szimbiózisuk sziáminak mondható.  A pici gyerek értékrendszere is így alakul, így tanulja, normális esetekben, pedig hjajj… ez sem helytálló mindig. És akkor jönnek a seggreesések. (Már amikor bekapcsol egy-egy esetben a nemígyvanahogytanultuk gomb.)

Ugye milyen szépek a légyölő galócák – vegyük most ezt példának. Piros kalap, fehér pöttyök, és mint tisztes-nemes úriurak: fehér gallért viselve biggyeszkednek a nyíreserdők környékén.  És jók-e? Wiktória – na jó, becenevén Wiki - azt súgja, hogy kedves őseink és nemfeltétlenülőseink felhasználták szóma, haoma készítéséhez: révülni. Hát baccus, elég pontosan kellett anno tudják az adagolást a rigvédások meg a szkíta sámánkák ahhoz, hogy magyarul mondva: fel ne hányják kukkra a talpuk rücskös boltozatait; és abba már bele se merek gondolni, hogy hány közáldozat árán érték el a tökéletes pontosság mércéjét. Tehát csak-csak kisül a lényeg: a (meg)döglésnek ára van.  Kemény –és tutira nem olyan, mint a tatáé - hanem kétszer két méternyi örök, háboríthatatlan nyugodalmat biztosító. Ámen.

 A révülés meg ebben a jelenlegi kuvvára istentelen világunkban már funkciótalan - ugyanis születésünk utántól annyi kómát és esetenként komát adagolunk magunkba életünk során, hogy azt se tudjuk, eszik-e vagy isszák már a felnőttkort. Az önkivülés megistenesedés, felvilágosodás céljából való hasznosságát tehát firtassa és mérlegelje bármely (utca)sarki kati,  márha van némi sütnivalója, mert én nem.  Azért nem, mert nekem nincs honnan összekapargatni  annyit, hogy naponta minden bulvársajtóokádék kitaglalhassa, hogy agyhelyhiánnyal küszködök-e avagy mellfelfújt-e nálunk a napi menü. A szelfikbe meg nem szerettem – még – bele. Tehát az arcpromóból se kaptok.

Nos. Emberekre letükrözve – semmiképpen sem a tápcsatorna alkatrészeire irányítva – légyőlöke a nagyonnagyonnemjó kategóriában landolt vala.  Viszont emberes problémákon lepkefingnyit segíthet, ha a legyességi populációval meggyűl a bajunk. Mert van, hogy  nem eperegyben (nem egyes szám első személyben) légy – mint főnévige – nade legyen igefőnév most: légy. Most. Azoknak meg sok válfaja repdes a szemtelenségben és isabizony jó, ha megcsökik a frissenpucolt ablakra szaró, az izzadt testet csipkedő populáció létszáma, nem is beszélve arról, mikor a hátsó fertályával reacsombolyodik egy-egy bátrabb egyedke a pofázmányomra, és éjjeli nyálcsorgó álmomból riasztva gyilkolási ösztönök ébrednek fel velemmel együtt. Hát ilyenkor kell a galócát bevetni lőfegyverként. Vagy újságot/párnát/földön landolt bugyit/poetes évkönyvet – tetszés szerint.

És hát tiplizzünk el a galócás kitérő után a Versúria nevű országba.  Itt teremnek a versek, mint gomba a fűszálon vagy mint fában az erdő. Mivelhogy ebben az államban boldog-boldogtalan versmagot ültet-arat. Csak az a baj, hogy sokan - gondolom a boldogok közül - nem ismerik a kapa, az öntözés, a nyesés fogalmát, a boldogtalanoknak meg édesmindegy.  De a termelés a fontos.

(Régebb a csáu idejében is minden gyár minden alkalmazottja normán felül teljesített, minőségi munkát tettek le az asztalra – azért nem jutott a boltok polcaira másegyeb, csak halkonzerv és marmaládé…  abból volt is dögivel, a sok jód és C-vitamin feszt kibacott a többi ásványi anyaggal és vitaminnal; nem hagyott helyett nekik díszelegni s hogy megvásárolhassuk, mert pénz vala ugyan, és széles termékskála is... halból és lekvárból, a pult alatt meg egynéhány kiszolgáló és kiszolgálóúr, de hagyjuk a régi korok báját – tehát ment a termelés, mint az egyszeregy és megy most is.  A mai boltok polcain van jóddal dúsított – s talán uránnal is – firlefanc, az E-valahányok széles tárháza bombáz, csupa csipke, csupa háj élelmiszerek röhögnek szembe az üres bukszákkal…)

És Versúria csak nő, egyre több embert csábít el, kebelez be, forgunk a belében, olyanok vagyunk, mint a gyomorégés kétnapi illározás után. Néha nem ártana a kihányás, vagy hogy veszítsen szépségéből a hölgyemény, mondjuk: kancsuljon el, hangsúlyosabb léptekkel mezítlábaskodjon, echós szekéren hordja a jamBikáit, szenilisedjen – ismételje önmagát – merítsen vizet metaforrásból. De ez túl nagy óhhaj…

Versúriával leginkábbatost talán az a baj, hogy a lakóinak aranyere van. Az meg köztudott, hol fakad. (Igen,eppe  szívtájra gondoltam én is.) Ezért nehéz kimagyarázni a budin trónolva azt, hogy a szép és a jó nem mindig kompatibilis.  Alkotunk. Bánatunk, örömünk ágbogait aggatjuk fűre, fára, és persze akárkinek joga van arra, hogy díszmagyar sirámait zsinórba verje, lédús érzelmeinek gümőit mások szemére vesse. Ha ezt tudja, hát ezt.  De amikor abban kell dönteni, hogy egy adott vers jó-e, ideje lenne a szenteltvíz alól kivenni a gyermeket. Letörölni róla a meghatóság, bájosság, érzelemteliség ártatlan cseppjeit, és kivinni a templomi odú homályából a tiszta levegőre, feltenni az okulárét – ha nincs: csináltatni startból kettőt, mert a pontos, helyes látás fontos – és ott megvergálni. A semeredett, pinkószépeket el kell vermelni. Érni. (Bár nálunkfelé pl. a szilvabingyóból szokott optimális körülmények között ringló is lenni, de a kutyapetből, birítóból soha, az csak lepereg a fáról éretlenül és félrerugdalódik.) Esetenként megtörténik, hogy a kölök  jónak találtatik és szépnek. Vagy ocsmánynak, de jónak. Mert a jó néha rosszjó. De akkor is jó. Nemvan olyan, hogy a jó bogyán.

Persze nézőpont kérdése minden ebben a háromdimenziós beszűkültségünkben (bocs, idő, te volnál a négyeske, de most nem), de ha megiszunk egy levelendulateát, megeszünk egy szelet kaszáskenyeret – a gyengébbek kedvéért: egy nagyobb arasznyi „vékonykára” metszettet a kovászos, kemencében sült pityókás kenyérből – facomnyi kolbásszal, tepertyűvel – ami (részeg)disznót is látott fénykorában - akár a (más) kert(jé)ből kihúzott  vereshagymával, akkor kitágulunk. A nézőpontunkkal. És természetesen gyomortájékon is, de pszt. És akkor megszáll buddhia-jézusia-ámoria-akbária stb, feltöltődik ötödik szemünk elemlámpája is, jé, tényleg, tudható: Versúria gabonaköreit emberek mutyukolják a sötétben (az ufók meg kapják be) … de az igazi kenyérnekvaló gabona és az üszög sosem lesz egy kategória; bár ez utóbbit is el szabad fogyasztgatni, ugyanis a kuki – igen, az, arra gondoltam - golyvás üszögje  nahuatlul: cuitlacohe (magyarul: hollószar) mexikánkánosan megfűszerezve és csicsásan tálalva okoz némi elesdészerű feldobódást… és igen, egyszer mindent meg lehet enni.

Tehát végeredményben, röviden: a jójó jó, a rosszjó is jó, de a rossz sosem jó és a jó sosem rossz. Nincs olyan isten. A minőség az, ami, kukucsálhatjuk bármerről, persze ahhoz, hogy egyenesen belenézzünk a napba vagy a pokolba, ahhoz az ízlés bátorsága sosem elég. Arra születni kell. És hogy a remény ne hagyjon el minket, testvéreim - majd a következő életben. Hátha sikerrel járunk. Vagy nem.

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pera762016. augusztus 16. 18:04

@BakosErika: A jóga jó is, és még a pilates. :) Meg a bicaj, az ugróskötél és még sok minden...
Evvel az igazságokkal meg az a helyzet, hogy aki megértette, annak nem kell magyarázni, akinek meg kéne, az nem érti meg a lényeget, ha egyáltalán olvassa sem...
Ez van. Na meg augusztus. :)) Ölcsik!

BakosErika2016. augusztus 16. 05:28

" A minőség az, ami, kukucsálhatjuk bármerről, persze ahhoz, hogy egyenesen belenézzünk a napba vagy a pokolba, ahhoz az ízlés bátorsága sosem elég. Arra születni kell."

Nagy igazságok, mire eljutunk a légyölő galócától Versúriaiak aranyeréig. :)
Értelek Erikám és megértelek. :))

BakosErika2016. augusztus 15. 17:28

Ehhez több idő kell Erikám. :) most megyek jógára, de visszajövök. :))

Pera762016. augusztus 15. 16:41

@1968: Muszuti, tepelák, ibóktalan, tongyó, tajdók. :)
@csillogo: TesiM. :)
Igen, azt kéne, megnézni a hullócsillagokat és kívánni valami... elérhetőt. :)

19682016. augusztus 13. 09:46

Mijaza "bogyán"...?

:)

csillogo2016. augusztus 12. 21:28

"És akkor megszáll buddhia-jézusia-ámoria-akbária stb, feltöltődik ötödik szemünk elemlámpája is, jé, tényleg, tudható: Versúria gabonaköreit emberek mutyukolják a sötétben (az ufók meg kapják be)
" :D "
szóval óhajaidat is olvastam ... szerintem Te fejtágításként szántod az eget fölöttünk és rébuszokat teszel fel, mert tudod, hogy egyszer kitaláljuk :D és ráadásként fűszerezed egy kis tepertyűvel, hogy emésszük és dolgozzuk fel a kütyűrőinkkel tudásunk szerint. Jó játék. Szóval sokszor jó lenne tudni, hogy ki kire, miért és hová utazik, valaki csak állandóan pakol és a kispadról fel nem állna, nem forgatja fejét a a napraforgó tábláknak, mert Holdat néz vagy épp a Napot, attól függ, lehet, hogy most épp Olimpiát - melyik kerekebb. Sohanapján fogjuk megtudni, hogy mit forgatnak fejükben a "kliensek" ! :)
(( Ámen ))
Jó éjt Tesim - csillagnézőbe kellene menni, ki tudja, hátha küldenek valami üzenetet!