Szép-szedett abroszok...

 A nénike korához képest még mindig frissen lépegetett a falu főutcáján alszeg felé, kis léptei mint tündérlábacskák szelték a poros utat, szinte alig érintették a földet, s a mindig hordott fekete kendője alól meleg szeme vidáman köszöntgette egy-egy "Isten áldja meg"-gel az arra járókat. Arcán a ráncocskák nemcsak a tovagördülő szép napok sokaságát mutatták, hanem a gondok, bajok is hímezték nemesre itt-ott, pont olyan volt, mint egy szedettes szép terítő. Mint egy ünnepi abrosz. Öreg, szeretni való és értékes...
 Karján egy necc üresen lengedezett, talán szándékában volt az, hogy hazafelé benéz egyik kis üzletbe, némi hírcserére és a napi kenyérvásárlásra, de talán csak vitte magával, hogy ne menjen üres kézzel sehova. Lehetett is benne valami apróság, mert akinek sok a dédunokája, ott feljár a cukorka is a jó szó mellé.
Egy fekete, sötétített ablaküveges autó lassított le mellette. És megvillant egy árnyék.
 - Lefelé igyekezik-e néni? Én is arra megyek, szívesen elviszem, ha gondolja! - szólt ki onnan egy kellemes hang. Szép arc, mosoly, öltöny dukált mellé. Töprengett kicsit a néni, mintha ismerős lenne a fiatalember. "Biztosan az, ha megszólított engem, de ezek a mai fiatalok sokan vannak, s olyan egyformák..." Restellt is rákérdezni, ki fia-borja. Még azon kapják, hogy nem emlékszik mindenre, s megszólják aztán.
- Van nálam egy edénykészlet, teljesen ingyen magának adom!
- Ugyan, nem kell nekem már új edény - szabadkozott a néni. "Biztos, hogy ismer engem..."
- Ha szeretné, hazaviszem és odaadom, nézze csak meg!
- Hát ha már ennyire erőlteti, fiatalember, én nem bánom! - szaladtak mosolyra a csillagminták szeme körül.
Fék. De csak az autóé.
Apóka a szék mellett kopogtat a kankós pálcájával. Nem szól semmit. Csak a kopogtatások sűrűsödnek, egyre szaporábban verik a taktust, amikor mamácska odaadja a havi nyugdíjat, s még a megtakarított 10000 forintot is.
- Több nincs?
És az autóbúgás után félálomból ébredve kibomlanak a csillagok, a két doboznyi fényes sanusy-készletre hull szét a terítőkről a hímzőfonal,  és belepi a pénz még meleg helyét a párna alatt.