Szavak színpadán

A szavak, mielőtt már létrejönnek, közösségbe tömörülnek. Összeverődnek egymás mellé az elme gondolatútjain, álmok felzavart tócsáiból ködként csapódnak ki, ráépülnek az otthontalanul lézengő ötletdarabkákra, hogy hazafiasodjanak. Az alapkoncepció percről percre módosulhat, az egyén pillanatnyi hangulatától, a beérkezett információk milyenségétől, mennyiségétől függően.

Kevés részük társtalanodik el, s nagyon rövid időintervallumig, ami emberi léptékkel talán nem is mérhető és szükségtelen tevékenység lenne. Ha lenne.

A pucér szavak ösztönösen eredetibbek, kimosdatlanságuk elemi erővel bír, de mai világunkban vajmi kevés szükség van szűz menekültekre. Ami hibamentes, tiszta, ártatlan, nyers és spontán, azt köszöbökre kergetik. Kivérezni. A zömcélcsoport termékskáláján az elfogadhatóság egészen más kritériumoknak kell megfeleljen. A szavakat előbb szükséges megfelnőttesíteni, amivel nem is volna baj, s ami nem nehéz tevékenység, viszont úgy már nem maradnak meg eredeti funkciójuk szerint, átlényegül a tartalmiságuk, a szerepük megváltozik. Adoptálásra várva, küldő és fogadó között elakadnak, összegabalyodnak az elintéznivaló feladat előtt. A küzdelem folyamatos próbálkozásokba fulladhat, az érlelt zamat lepereg a szavakról, akár a meg nem értések festéke.

Ahhoz, hogy a szépséghibákat eltűntessük, kivasaljuk a szavak bőrét, egyenruhás szürkeségbe bújtatjuk, és bár jó alkalmazkodóképességgel látjuk el, ezen modern kozmopoliták minduntalan elbuknak saját lépéseiktől. Felékszerezzük cirádákkal, kacskaringós reményekkel, hosszantartó és meglehetősen unalmas prédikációra készítjük fel, amit elfelejtenek, amit átlényegítenek, elsorvasztanak, és alig érkeznek meg a helyszínre, nincs, ki várja őket: szinte kárba vész a megelőzött fáradtság. És fölöslegességét eredménytelenül vitathatnánk. Ha némelyik elér valahová, azt haszontalanul, értelmetlenül teszi, az eredeti tervvel teljesen ellentétben, tehát ismételt bukások sorozata vár ezen szavakra, vagy csak hiábavalóan szétszállnak a meddő űrben.

Hagyjuk a meztelen szavakat igazságu(n)k tudatában, nemes magányunk részeként megszületni, ösvényelni vagy béklyómentesen szárnyalni, ha arra ítéltettek, ha arra kárhozottak, ha arra dicsőülnek, ne öltöztessük idegen, hozzájuk nem illő, méltatlan másságba. A látszólagosságból való sosem lesz, és a szavak színpadán nehéz megkülönböztetni az abnormális viselkedést a hamisítatlantól. A meg nem értettség előtt kellene tudomásul venni: hasznosabb, ha engedjük maguktól letérdelni a szavakat.