Összehordalék

Pera76•  2013. május 6. 12:31

Gyűjtünk, mint a szarkák. A makkoltató gazdák simára kötött gatyamadzagától kezdve az éhes disznók álmáig mindenféle vackot. Az elértéktelenedés és a hasznos pénzkidobálás összefüggéseit hallani halljuk, csak meg nem értjük. Ma legyen hopi, holnap a kopi se baj. Rá se rántunk önmagunkra mást, mint a lefutó élet hiábavalóságából szőtt leplét, s onnan leskelünk kifelé. Félszemmel. Kárerőkaróra kapaszkodni, s megint harácsolni...
Jómadarasosunk. Szarkákból is pl. sokféle variáns lapul erre-arra.  Egy-egy szakavatott példány a fényesebb napokat halmozza fel, zsákosával, nehogy megdézsmálja a másik szarkacsoport félreeső tagja. Esetleg. Alkalmanként meg fel-felhányja az arra tekintők szemére. Villával. A változatosság kedvéért. A többi madárféle ráfanyalodik a jó ízlésre, a szomszéd éppen virágba borult csendjére, a kerten átkönyöklő mélabús tekintetre, egy szélszedtevedte új függöny lebbenésére, erre-arra.
Kisfiam, mikor még kisebb állapotban leledzett, a szarkát egyetlen szóval nevezte nevén: szajmadáj. Az igazság aktualitása mára sem vesztett az értékéből semmit.
Hülyét csinálunk magunkból. Gyűjtve. (Persze ha ennek tervezése visszamenőleg hetedíziglen, genetikailag már eleve sikeresen kódolva végrehajtódott: akkor még egyszer nem lehetséges.) Na de vegyük a tiszta női szükségállapotot, a muszájt, a kellet, a feltétlenül akaromot - amibe mi kavarunk a madártan eme díszpéldányának  seggtakarótollával az elesettség, szerénység, mértékletesség rém színes palettájáról be. Kezdjük ott az okfejtést, hogy mennénk valahová – esküvő, elsőáldozás, kicsengetés stb., nem/tetszés szerint véve - összehányjuk a szekrényt/gardróbot, kinek mije van-nincs, s akár lehet ezt szó szerint is. Merthát hiába virít röhögve ott ezerféle rongy, feléből kihíztunk/kiaszaltuk magunk (jobb esetben), a maradék egyharmada már kisétált az aktuális divat monoklis kapuján, a maradék egynegyedét már százszor (na jó, kétszer) felvettük/unalmasra látta még az atyaisten is, s mert a matek megtizedelése ritmikailag itt véget is ér: több cula nincsen. NINCS. Bármerről túrjuk is az orrunk.
Ilyenkor kezdődik a szokásos műsor a hímtagok felé, ami némiképpen lenyelt párbeszédekben zajlik le. A lenyelt szó a kulturált beszédpáros után - esetleg megspékelve zajos eksönnel csakazértis - a bodegán belüli még zajosabb idült tevékenységre utal.
- Mit vegyek fel? Semmim sincs…
- Valamit keress, teli van a szekrény… (Vedd fel a budiajtót, ha mást nem kapsz!)
(Szakavatott bőgéshang – hiába na, tavasz van, vagy mi, de ebben az esetben nem a bak veri fel a környék visszhangját - hisztériával pettyezve. )
- Me, itt a pénz, menj, vegyél valami rongyot megint. (Addig békén hagysz legalább, mehetek egy-két korsóra.)
Ugorjuk át a vásárlás kétes nehézségekkel tömött szatyrait, mennyiség tekintetében legyünk szerényen ki-irányba hazudva, a minőségcímkék eredetére kutakodóan vágjunk jó képet az eladók mimikájából. Azaz azt ne firtassuk, hogy a made in melyik barna-, sárga-, s a változatosság kedvéért lilára-dermedtbőrűbb telepen vakarózhatott megszületni.
Eztán menjünk haza boldog és elégedett pofával, vasaljuk ki a párunk nadrágját. Bokatájékán. Láthatóan sunyin. Olyan pezs-szagú lyukasra. Ne kössük rá az orrára. Úgyse oda való és elkerülhető így egy mini-fesztivál részünkről. Is. Merthát tudnak ők is ám, csak csitt. Öltözés-kapkodás közben a bakoknak meg úgyis mindegy, a mulatság ünnepélyes kereteiben meg két másodperc bámész-havermosoly után csupáncsak a torok kapacitása foglakoztatja a jókötésűeket. Asztal mellett gubbasztónak meg a láthatatlanság esélye nő, nő. A nőké meg nem a lábszár tájékára kalandozik. Fennebb. Fennebb. Még kicsit fennebb.
Egészen estére meg elfelejtődik az égés. Mindegyik. S egy kiadós alváseső után derűsebbé válik a másnap. Remélhetőleg.
Azért mégiscsak engedtessék meg, hadd futtassam még végig magamban, s újfent a lejárt nap egy-egy részletét.
1. A kutyát se érdekelte az új ruhám. Csak megszagolta, s az orrát feltürköztetve fennhéjázóan továbbvonult. A lehugyozás a cipő eleve kétes tisztaságú masnijára nem is igaz. (A barátnői susmusokat meg köztudomású, nem kell figyelembe venni, bizonyára csak azt pletykálták ki megint, hogy én vagyok a legcsinosabb.)
2. Igen, a misén részvétteljes arcjátékkal figyeltem, hallgatóztam. A horkoló nem én voltam. Mert emlékszem, amikor a hadari pap említést tett az éjjel-nappal történő budapesti  igazságokról, mik figyelemreméltó követendő példák a mai fiatalság számára. Tudomásomig elért, hogy ő is figyelemre méltóan követheti, ha már felcipelte a szószékre.
3. Ezt éppen jó hangosan én mondtam a társaságnak a templomudvaron. S tutira biztos vagyok, hogy a hátam mögött a pap örvendett, hogy ilyen figyelmes voltam, mert osztogatott kis könyvecskéket, s az elsőt nekem nyújtotta át.
4. A mulatság meg… jó volt, bizonyítják a későestébe átkukucskáló, merengőleheletű fotók. Egyébre nem emlékszem. Csak arra, hogy a ma reggel lyukait kiráztam a zsebemből. Ezt meg vihetitek, ingyen adom.
Hogy illeszkedjék a cím, a tartalom, a mondanivaló, a fittyfene egymáshoz: a gyűjtögető szenvedély kielégítéséhez...
(Örvendek, hogy végigrágtatok, helyesírási hibákért nem reklamálni, elvégre én is úgy írok, ahogy megengedhetem magamnak. Ami meg nem illeszkedik egymáshoz, elrugaszkodott, megátalkodott, konok gyerekcipőben jár, fel kell nőjön még, s különben is senkinek semmi köze, bla, bla. :))

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pera762013. május 7. 10:01

Jolikám, a sejtéseddel egyetértettem. De a mit, hol, hogyant kéne tudjam is, ne csak sejtsem.
:)

Pera762013. május 7. 09:59

Elég egyszerű segítséget adhatok. Háeszariadnéperafonal vezeti a jótékony kíváncsiskodót vissza az időben. Azt igaz, nem tudom, hogy a The Zeusz lesz-e ott :)

Molnar-Jolan2013. május 7. 09:54

Perám, én nem szedném ezt ízekre, maradjon így, te érzed, hogy mit, hova, miért írtál, én csak sejtem, mint macsek az esőt. :)

kovacsagi2013. május 7. 09:34

'' Az ok sok imitt-amottban keresendő. :) '' --- ajaj, akkor nekidurálhatom magam, hogy keressem. persze, ha kapnék egy kis segítséget... :)

Pera762013. május 7. 08:37

Szerintem a gyerek a szar-ka=kis szar-ra gondolhatott. :) Mivel az első tag fogalmával hamar megismerkednek - a gatyában, az udvaron, pl. tyúkok esetében...
Ide azért került, mert mi nők is gyűjtünk. Felvenni-valókat. Olykor.
Az utolsó mondatoddal egyetértek, én is érzem ezt. De konkrétan is örvendenék, hogy hol, mit javítsak.
Azaz: ne csak szökdeljenek ki a gondolatok, hanem esetleg váljanak összefüggőbbé. Megköszönném...

Molnar-Jolan2013. május 7. 08:31

Perám, a szarkákat ne bántsd, nem is ''szajmadáj''!
Neki a madarak között kitüntetetten jó ízlése van, a különféle színes, csillogó tárgyakat esztétikai okból viszi haza, hogy díszítse a fészkét, és ezzel párját meghódítsa.
Honnan tudhatná, hogy az ''valakié'', amit meglát és fölcsippent?
Az írásod jó, csak tényleg olyan ''átrágós'', bocs, sokszor nem értem a gondolati ugrásokat, amellett, hogy igen ízes a fogalmazás.

Pera762013. május 7. 08:20

Jav: lexirozsa.
:)

Pera762013. május 7. 08:19

Marikám, tesim, öcsi volt a fotós, miénk gép kinyiffant már jó ideje. :) Letörött egy pecke. :)
Minden napban van csoda, sok-sok apróság. Néha nem vesszük észre, mert a megállás és a figyelés felett átrohanunk...
Várunk, várunk. Türelem az van, bőven. :)
Csak összehordtam ide mindenfélét, Judit... Köszönlek!
Erikám, Seácska, az igazság abszurd. :)
Kicsikingánk, köszönettel...
Ágim: ) Húgomtól kaptam régebb egy nadrágot, szűk volt. Hozott anyagot, s mire kibontottam, kipótolták volna, a szükségesség érvényét veszítette. Visszavarrták, s mire felvettem volna, megint nem volt jó. Azóta csakis olyan dolgokat vásárolok, mik vagy olcsók, vagy lehet folyamatosan alakítani. Ámbár egy ideje tartom szépen magam a korhatár felettihez. :)
A ''szlogen'' születésének oka is van ám. Az ok sok imitt-amottban keresendő. :)
Köszönlek lexiróysa!

csillogo2013. május 6. 20:17

Erikám, meg szeretném nézni a későestébe átkukucskáló, merengőleheletű fotókat!:)
Tudom, hogy a csodák mindennaposak lehetnek és azt is, hogy a lehetetlen dolgokra egy kicsit várni kell...!
MMM

judit.szego2013. május 6. 19:15

Perám, nagy élvezettel olvastam ízes szavaidat, és élveztem, hogy egyszer csak mondatokká, remek kis gondolatokká állnak össze!

BakosErika2013. május 6. 18:58

Igaz és elgondolkodtató, Erikám!
Remek írás!

Törölt tag2013. május 6. 18:28

Törölt hozzászólás.

Kicsikinga2013. május 6. 17:23

Élvezettel olvastam, amiket itt ''összehordtál'', Te kis ízesbeszédű Erikám!

kovacsagi2013. május 6. 17:17

egy ideig rakosgatom, rakosgatom... annyira-szeretem darabokat, amiket évekkel ezelőtt kihíztam. utána rohamot kapok: elosztogatom megfelelő alkatú barátnőknek. kis idővel később tutira lefogyok, persze akkor már nincs pofa visszakérni ezeket. de hálistennek lehet venni újat ilyenkor, elvégre nincs egy rongyom sem. de valamiféle cserekereskedelmet meg lehetne szervezni...

(ezt meg lenyúlom szlogennek: ''elvégre én is úgy írok, ahogy megengedhetem magamnak.'' ;) )

Törölt tag2013. május 6. 14:23

Törölt hozzászólás.