Második

Pera76•  2012. augusztus 13. 19:15

  Elszánt férjes nemgetések után és még elszántabb Erikás-fiais igengetések után szét- és összepakolásztunk. Kicsit elválni. Mármint az otthontól. S csak egy szűköcske hétre. Első komolyabb családi nyaralásra rászánt magunkkal, sokacska apróbb pénzecskékkel és kevéske darabosabbal.
Helyszín legyen: Konstanca - itt, ekkortájban még nem sejtettük, hogy a legyen milyen találó. Már entomológiai szempontokból. De majd kiderül...
Menetelés: vonattal. Mert akkor még a szürke négylábunk, azaz négykerekünk opálos álmokban és részletekben heherészett valahol az isteni gondviselés szárnyai alatt, összerakásoktól, metálozásoktól még mentesen.
  Első lecke : hogy lehet belibickelni tőlünk Csíkszeredába este kilenckor.
Lehetőségek:
- gyalogosan - Ahhogyne. Magnakvaló. Elvetve.
- vonattal - Elvetve. (Ugyanis annakidején, mikoron Csíkszeredát összekötötték volna Székelyudvarhellyel vasútilag, a nagyfalusi székely bácsi portáján ment volna át a vonal. És ő bizony úgy döntött, nem dönt szokást, hogy a csűrkaput nem mind nyitogálja és csukogatja minden vonat előtt/után. Ezért ez a lehetőség egyszer s mindenkorra kizárva az itteni atyafiak utazásai szokásaiból, végérvényesen, örökre, punktum.)
Fogadánk hát egy luxust - kocsit, személyautót, ami csörgésre bevitt időben. Na nem ébresztőóra-csörgésre. Kujakból kujakba történőre.
  Második lecke ékes hazánk ékesebb anyanyelvén hangzott el, mikor hamarjában megkaptuk a zengzetes hírt a vonatállomás jegyirodájában, hogy bizony nincs még állójegy sem. Nemhogy egyéb.
Elszántan megjegyeztem, igaz a saját hangom, nyelvem útján:
 - Én márpedig innen el nem mozdulok, ha már elindultunk idáig! Akkor itt maradunk.
Értették-e vagy sem, tudja a ménkű, de némi ténfergés, meg Enescu és Grigorescu felmutogatása után csak adott állójegyet egy lelkes irodabéli, azzal, hogy valakik visszamondták éppen az előbb. Én is ezt gondoltam. Meg azt, hogy az őszinteség egyenesen arányosba vondozható a beszerzések háttérmozdulataival.
  Na aztán csak felszállingóztunk a jobb időket Kr. e. látott vonatra. És az első szabad helyre bizony lenyomtuk a hátsónkat, elsőnket. Valami csoda folytán olyan emberek helyét foglaltuk el, kik mikor több várossal odébb felültek, nem állítottak félre, inkább összehúzták magukat. Mi is... A fiúkat ölbe vettük, igaz reggelig megzsibbasztottak jó keményen.
  Elég csendesen haladoztunk, leszámítva némi eseményeket. Közben tanúsítom, kisfiam reflexszerű zsugorodó mozgásai a kalauz bejövetelekor még álmában is működtek, ugyanis ő jegy nélkül utazott, a korából letagadtunk mindenhol néhány évecskét. Tiszta szerencse, hogy az út nem tartott több napig, mire megérkeztünk. Hogy nézett volna ki a kölök egészen egysejtű állapotban? Szegényke.
Viszont nem valagásztak kalauzék. Reánkhagyták a kicsinyítő technológia további kifejlesztését. Egészen. (Talán valahol ők is gyakorolni merészelték a sajátjukat. Ki tudja.)
  De mi is zsugorodást tanultunk, felnőttekül, mikor a folyosón - s nem hejdevalami szaképpzetten - danolászni kezdtek valakik órákat hórákat, sörösüveg-törési tesztelésekkel együtt. Tanúsíthatom: a tesztek sikerültek. S csak elgondoltam csendeskén, hogy talpaik vajon nem bánják kifelé menet? Nem bánták. Pedig bánhatták volna.
Hajnal felé elcsitult az éjjel, s mire virradozni kezdett, én bámész szemekkel bambultam az alföldi gyerekeket, új napramorgó-magevési technológiát tanulva tőlük.
  Harmadik lecke: vegyél egy zacsi szotyit, szájad bal belén ütemesen dugdosd be, megállás nélkül, középen nyelveddel, fogaiddal bontsad ki, nyeld le a magokat, a héját - nem a szárnyasról van szó - köpködd ki nyugodtan a földre a szájad jobb felőli részén, ugyancsak megállás nélkül. Ne, ne zavartasd magad a fülkében levő többi 10 személy miatt, ugyan, az csak nézőközönség tanulmányi úton - és közben folyamatosan mondjál, bármit bármiről. Mert hallgatóközönség is. Már a többi 10. (Hát mi bizony próba nélkül megbuktunk ebből a tudományágból.)
  Továbbá aztán szerencsésen megérkeztünk Konstancára. Ezzel eddig meg is volnénk. De a java még hátravan. A szálláskeresés. Mert bizony a Csillag szálló szépen hangzik, ezt a luxot meg is engedhetnénk magunknak. Miért is ne? De a gondolat lenyűgőző erejének létrejötte előtt lemondásba sóhajtottuk a romantikát, csakis a két gyerek zavaró hatása miatt. Nem egyébért. Végül azért szinte nélkül ez lett volna belőle. De aztán szintével nem.
  Nyitott tenyereken kulcsok, ajánlatok vigyorogtak bájosan. Meg is néztünk két házat. Illetve egyet - ahol a szoba elfogadható volt, a fürdő budival. Szó szerint. Értve vagyon az, hogy a fürdő első használatbavételi napjától számítva a mi első látogatási napjainkig eltelt kb. 40 csillagászati év, de takarító és -eszközök igénybevételének határozott módozatai nélkül. (A legyen légy teremtő ereje itt már megnyilatkozott szép sokas számokban.) A másik lakásba be sem mentem, csak a kiskapun. Mert a kerti csapnál egy jól megtermett férfi szapulta a protézisét, igazságosan. Nekem meg igazságosan kétoldali csuklómozdulatos hányingerem lett.
  Negyedik lecke: keresetlen lónak ingatlan részeit ne nézegessedd. Fordulj félre. Vagy fel.
  Lelibickeltünk szégyenünkben ekkor a partra, férjemnek két rövid kijelentő mondatban összefoglaltam a harci helyzetet:
 - Láttuk a tengert. Mehetünk haza.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pera762012. augusztus 13. 22:48

Jaj Marikám, ott azért nem, de Bp. előtt 200 kilométerrel kicsit betojtam volt. :) Mikor a telefonom lemerülőfélben volt és rájöttem, hogy sms-t sem tudok küldeni vele. :)
De aztán megmentettél! :)
Szótárt? Értesz te engem... :)
Csaba... :)

csillogo2012. augusztus 13. 21:18

Jól tetted,hogy nem mozdultál el, hisz ha rávetítem a dolgot a Bp-i buszpályaudvarra, ahol hosszas keresés után sem találtalak - és ha akkor ott, Te a kis pálya mellettin bemozdulsz...akkor egész nap kereshettük volna egymást - a lemerülő félben lévő mobil telefonnal a kezünkben!:))
Akkor most én ellibickeltem !
Szótárt olykor mellékelj!:)

pepo2012. augusztus 13. 20:13

:)...

Törölt tag2012. augusztus 13. 19:53

Törölt hozzászólás.

Pera762012. augusztus 13. 19:25

Nem. A java még hátravan. (Csak most megyek ruhapróbára, aztán még tornám van. :)) Meg az első is, a harmadik is. A negyedik - ha sikerül, az idén lesz. Ha nem sikerül, akkor az a jövő titka.
Pusz. :)

Törölt tag2012. augusztus 13. 19:20

Törölt hozzászólás.