Kérdezz-felelj

Pera76•  2015. november 5. 14:54

Szép dolog-e lekicsinylő, esetenként becsmérlő megjegyzéseket tenni azokra az emberekre, kiknek a kultúrájuk, vallásuk, (tév)neveltetésük szerint nincs egyenjogúság nő és férfi között?   

   Akik szerint a férfiak isten koronázatlan teremtményei, kiknek jogukban áll tanulni, felkapaszkodni ranglétrákon az egekig, akkor és úgy azt tenni, mi éppen jólesik, a nők meg másod-, tizedrangú asszonyállatok, kiknek a neve: csitt. Akik engedéllyel szólalhatnak meg, és az igen, nem a szókincsük lényege, kiknek mosolyogni illik – ha belül szétrepednek is – kiszolgálni a teremtés ékszereit: kötelességük, testi-lelki kihasználásuk természetes… egy-két pofon nem más, mint simogatás, a nagyobb viharnyi ügyeket pedig viselni kell engedelmesen, némán…

  Magyarán: mennyire avatkozhatunk be ilyen dolgokba, ott, ahol létező jelenség, szabad-e felhívni a figyelmet arra, hogy ez természetellenes viselkedésforma, szabad-e megmutatni azt, hogy létezik más út, egy olyan, ahol a nő Nő – a maga teljes valójában, a férfi meg Férfi, miközben mindkét nem a maga különbözőségeivel mégis egyenrangú fél, a hasonlóságokkal együtt?
  A szemfelnyitogatáshoz sok bátorság szükségeltetik, a célba érés pedig meglehetősen ingatag lábakon áll, úgy gondolom. Föld nevű csodaszép romjaiban heverő bolygónk megszámlálhatatlan kultúrát tart meg kebelén, sokszínű vallású, nemzetiségű, felfogású embert, de az ember szó mindegyikünkben közös. (Kéne legyen.) Az emberség már szétágazó fogalmat takar olykor…

  Igen, problematikus napirendi témán lovagolunk, tényleg víz helyett a csapból is az folyik ki, hogy Európánk mivé válhat, ha az évszázadok óta otthonos lakosság felhígul. Ha jöhetnek-mehetnek, letelepedhetnek akármely más kontinens lakói, vajon képesek lesznek integrálódni, alkalmazkodni olyan szokásokhoz, eszmékhez, miket nem vallanak sajátjuknak.

  Én úgy vélem, hogy nem szükség feladni az ÉN-t teljesen, viszont mindenképpen annak, azoknak kéne alakulni, akik nem őshonosak. Akik más helységbe/országba/kontinensre szándékoznak menni, s élni: az ottlevőkhöz kéne csiszolódni. És mindezeken felül átalakulni úgy, hogy ami téves eszme: félretenni, ami rossz szokás: kicserélni másra, újabbra, megtarthatóbbra.

  Mi Erdélyből ezt nagyjából közvetve és közvetetten is tapasztaljuk, főleg székelyvidéken, mert a mai napig létező zárt közösségek a saját életvitelükkel vannak el, a migráció fogalmát tévéből, netről ismerjük legtöbben, de sokan kikényszerülnek más országokba egy jobb megélhetésért. És ők szembesülhetnek naponta nemhazájukbéli emberekkel, viselkedési formákkal.

  Viszont nagyközségünkben élek több évtizede és rengeteg ilyen-olyan jellegű tapasztalattal gazdagodva felteszek pár kérdést én is az embereknek. Jogos-e az, ha egy nő munkából – legtöbbször túlórák és jó egy-két órai ingázás után - hazaványolódik, az összes házimunkát elvégzi, amit tud, gyerekeket nevel, tanít és még a hátramaradó rengeteg szabadidejében mezőre futkorászik? Jogos-e gyászolni nőknek közeli rokonokat talpig feketében évekig? Egy temetési menetben jogos-e ha a férfiak elől mennek, a nők hátul?  Templomban külön padokra kell-e ülni a gyerekeknek, nőknek, férfiaknak? Tűrni kell-e, ha pofon csattan – esetleg mindkét fél részéről, hogy a keserhumor se maradjon ki ma se belőlem, és mert van példa arra is, mikor nő ver férfit – és azt, ha lelkileg ütnek? Ha egy nő ideges, hisztis, rá kell-e nyomni a bélyeget röhögve: biztos menstruál? Jogos-e, ha egy nő várandósságát végigcsinálja, világra hozza a gyereket, és a férfi is eljöhet gyereknevelésre? Mi anyák, érezzük-e azt, gondolkodunk-e el azon, hogy milyen gyerekeket nevelünk fel? Mire tanítjuk, és mire nem, ahhoz, hogy lássanak?

És együgyű kérdéseim is lennének. Van-e jó férfiszakács? És jó autószerelőnő?

Vagyunk-e köszönőviszonyban mások elveivel, szokásaival? Ezt szerintem válaszolja meg mindenki előbb saját magának.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pera762015. november 11. 19:57

@Rozella: Enyémkettő is horroriszikus élmény volt. Sajnos.
Szeretném, ha felnyílna sok nő szeme, hogy lehet másképp is, emberségesebben, jogaikkal élve, nyugalomban, fényben, természetesen.
Az a "férfibarát" tipikus hímsovi lehet, ilyen véleménnyel. Sajna, vannak ilyenek és vannak olyan feministák is, kiknek a szó, mint fogalom és maga a mozgalom is eltúlzó értelemmel bír. :))
Régebb nekem is voltak ilyen úgymond megfelelési kényszereim, a neveltetés, a közeg, szokások, stb. miatt, mára le se. A lelkem megkönnyebbült, a betegségeim elpártoltak tőlem, :) a falu száját meg nem lehet bétömni.
Inkább pár ember mellettem, de az legyen EMBER, a többi meg maradjon a saját útján, akkor is, ha lefelé vezet. Van, kiknek az a jó.

Rozella2015. november 8. 17:00

@Pera76: Köszönöm a válaszod, hasonlóképp én es örvendtem...:) Csak röviden: egyetértek azzal amit írtál, a szülés témába bele se mennék, mert van saját tapasztalatom, és nem éppen kedvező... Mi itt erősen patriarchális társadalomban élünk, még mindig. Ez a munkahely, család, közélet, stb. területén is így van, általánosságban a gyakorlatban. A fejekben talán van némi változás, de mikor a "tettek mezejére" kell lépni, hát az már nem mindig áll összhangban az elméletekkel. Egy idősödő férfi "barátom" nemrég azon kesergett nekem, hogy klimaxos gondjai vannak... "de bezzeg nektek nőknek nem probléma a sex, akár 90 évesen sem, mert hiszen csak szét kell rakni ... " na erről ennyit.( És ő állítólag még tiszteli is a nőket...) A közösségben való megszólalás fontos lenne persze, de sokan vagyunk úgy, (én is a faluban élek jelenleg) hogy nem akarok magamnak ellenségeket, jobb ha csendben van az ember. Lehet ezt félelemnek is nevezni, de sajnos ad rá épp elég okot, tapasztalatot a mai környezet.. További szép vasárnapot neked! :)

Pera762015. november 8. 16:22

@Rozella: Matriarchális vagy patriarchális társadalmi életre a történelem során számos példát felmutathat az emberiség, és ha jól belegondolunk, az általunk civilizáltnak nevezett országok is legtöbb esetben még mindig az utóbbi sémát használják... Mégis, ha jól belegondolunk, egy nőnek tucatokkal több feladata/szerepe/terhe van mindenhol, avval kezdve, hogy nőként a havi, az áldott állapot szüléssel, gyerekneveléssel együtt mind-mind olyan biológiai adottság, amit férfiakra nemigen lehet átruházni - a gyereknevelést kivéve. (És vicces lehetne, de halálkomoly: a férfiak orgazmusa egy adottság, a nőknél viszont ezt tanulni kell... By M.T.)
Ide kapcsolnám azt is, hogy a nők kezéből kivették a szülést, ami egy természetes élettani folyamat, hisz az állatvilágban se állnak nődokik a nőstényeknél, dirigálva azt, hogy kell szülni. A természet végzi a dolgát... S egy férfi ezt sose tudhatja, maximum megtanulhatja a szülést levezetni, de nem szül - fizikailag képtelen erre. Ide kapcsolnám a Rózsák forradalma nevű kezdeményezést, ami a szülészeti erőszak ellen hívja fel a figyelmet:
http://erdelyiriport.ro/tarsadalom/rozsak-forradalma-hogy-ne-veteljen-el-a-tarsadalom
Ez azért kendőzött téma, mert akik átéltek hasonlót, nemigen beszélnek erről, vagy ezt hiszik jónak vagy nem mernek nyilatkozni. Pedig kell beszélni és nemcsak...
Szóval teremtőnk ha már így "elfuserálta" :) a nemek adottságait, feladatait, legalább mi, férfiak és nők észrevehetnénk sok mindent, és lehetne egy egyenjogúságon alapuló békés, normálisabb, jobb világ. De ez valóban rajtunk áll. Embereken. És igen, érzelmi IQ kell ehhez...
Biztos, megvan a tisztelet egy zártabb közösségben és a szó hitele valós még - pl. egy erdélyi falura nézvést - ám az elavult és rossz dolgokat át szabad programozni. De ehhez tenni kell és megszólalni.
Köszönöm a tartalmas véleményed, öröm beszélgetni veled, és ahogy csíkban mondják: - Szeretetvel látlak máskor es. :)
@Molnar-Jolan: Jól mondod, a körbevezető téma alatt a lényegre rálátni: hasznos lenne...
"Ez kemény dió, ha föltörnénk, lehet, hogy pont az elnyomott nők tiltakoznának ellene leginkább." Pontosan. Bár ennek megvannak az okai. Ajánlanék egy könyvet mindenkinek:
http://moly.hu/konyvek/sarah-harris-barbara-mosallai-bell-hercegasszony-voltam-teheranban
Azt a világot én se szeretném megérni...
@csillogo: Én ismerek autószerelő nőt. :) Mindenkinek joga van olyan szakmához, amit szeret(ne), persze más tál tészta az, hogy mennyi minden megakadályozhat egy emberpalántát céljai elérésében. Főképp a pénz, a környezet, a szülők nyitottsága, stb.
Hát pedig ez nagyonis létező jelenség, hogy nálunkfelé a nők átlagban több terhet vállalnak fel, mert ebbe születtek, mert nem látják, hogy mit csinálnak, vagy ha igen, nem mernek lépni...
Jól mondod, tovább is, tesiM.
................

csillogo2015. november 6. 07:39

Visszaszívok egy-két apróságot - pl az anyósülést -ennek már negyven éve - akkortájt volt divat ilyeneket szólni... illendőségből és tiszteletből mindig átadtam az ülést anyósomnak, aki úgy szeretett és elfogadott, mintha lánya lettem volna!:)
Szeretnék én is ilyen anyós lenni...!:))
Szép napod legyen Tesim!

csillogo2015. november 5. 20:53

Én az együgyű kérdéseddel kezdeném, IGEN van jó férfiszakács! :-)
Az ismeretségi körömben viszont nincs autószerelő nő - azt hiszem, hogy a nagy Szovjet(j)únióban volt mindenre példa, mert ott előfordult, hogy az építkezéseken nők is dolgoztak... miért ne lehettek volna akkor ott autószerelő nők is!? Na jó - viszont az tűrhetetlen, hogy ha egy nő végre hazaványolódik ( :-) még menjen a mezőre futkorászni! A futkorászás ugye kapálással, gyomlálással és mondjuk locsolással jár(hat).
Ettől minden nőt óva intek, függetlenül attól, hogy ez tetszik-e a férjnek vagy az anyósnak!
Az utóbbinak elsőbbsége csak az autóban lehet, elfoglalhatja az anyósülést!:-) nem rosszmájúságból mondom!
Másik - nem ismerek olyan dolgot, hogy csitt - nagyon nehéz lenne beletörődnöm, ha nem mondhatnám el a véleményemet... legalább halkan - amúgy meg a kedves párbeszédnek lennék a híve!

Egyet mondanék még feltétlenül, hogy amikor Hőskoromban túráztam, idegenben dolgoztam - akkor szem előtt volt tartva az, hogy miért is jöttem ide!? Mondjuk pénzt keresni és ki fog kihez alkalmazkodni - ez sem volt kérdés! Fel sem merült, hisz ahol befogadják és elfogadják az embert - ott már természetes az alkalmazkodás és a megfelelni vágyás.
Nagyon sok kényes témát feszegetsz - egy biztos, hogy amit magunkkal szemben elvárnánk, azt kell tenni embertársainkkal szemben is - ez persze intelligencia kérdéskörébe tartozik. Vagy van, vagy nincs. Arról már nem is szólnék, hogy az érzelmi intelligencia és beleérző képesség mennyire fontos az emberi kapcsolatainkban.
Mindenkinek meg kell találnia azokat az embereket, csoportokat, ahol hasonló gondolkodásúak viszik előbbre és tolják isten szekerét............... tudnék még szólni, de inkább szép estét kívánva búcsúzom el! :-)
MMM

Molnar-Jolan2015. november 5. 20:30

Csak röviden:
Amondó vagyok, ha egy mód van rá, mindenki maradjon a fenekén, ahová kultúrája gyökerezteti. Nem szerencsés az eltérő szokású népek nagyszámú, erőltetetten sietős keveredése. Még a több évszázados integrálódással is súlyos bajok vannak...hmm, a mellékelt honi ábrákat ismerjük.
Nők-férfiak: errefelé természetes, hogy egyenrangúak, egymás mellé rendeltek, másfelé nem. Ez kemény dió, ha föltörnénk, lehet, hogy pont az elnyomott nők tiltakoznának ellene leginkább. Más világ az.
Viszont mégse járja - egyet értve veled - hogy mi alkalmazkodjunk a hozzánk jövőkhöz. Úgy tűnik, mégis nyomul a Saria és egyéb nyalánkságok. Remélem, nem érem meg azt a világot.

Rozella2015. november 5. 18:43

Erika, jó tömény,(nem az erdélyi pálinkáról szólva) amit hoztál. Ha a belátás, az egyenrangúság, egyenjogúság, stb. működne, akkor talán nem lennének háborúk, de valljuk be, ez sosem működött. Az együttélésnek mindig is voltak normái, meg íratlan szabályai is, de ma már ezek tényleg nem sokat számítanak. Tehát ma valahol vagy a fogalmak irracionálisak, vagy maga az ember lett az. Túl sokan vagyunk ezen a bolygón, hét milliárdnál is többen, és így szinte lehetetlen valódi toleranciáról beszélni..., mert az ember mindent korlátoz maga körül, mindenre ráteszi a kezét, csak önmagát nem képes visszafogni... se kicsiben, se nagyban.
" Föld nevű csodaszép romjaiban heverő bolygónk megszámlálhatatlan kultúrát tart meg kebelén, sokszínű vallású, nemzetiségű, felfogású embert, de az ember szó mindegyikünkben közös. (Kéne legyen.) Az emberség már szétágazó fogalmat takar olykor... "
Így van, ahogy írod, pontosan. Talán a mikrokörnyezetben lehet(ne) csak megtalálni, a családban, munkahelyen, vagy a férfi-nő viszonylatban... mondom: lehetne!!, de ehhez is, minimum két azonos érzelmi intelligenciájú, ember szükségeltetik. Az erdélyi példáid nagyon élethűek, bár én ott úgy éreztem, hogy sokkal inkább megvan még a tisztelet is egymás iránt, és még van hitele a szónak is, legalábbis a kis falvakban. Az "együgyű" kérdéseidre: igen, van! És még valami: a köszönőviszonyhoz előbb be kell(ene) tisztességesen mutatkozni..., teljesen konkrétan és érthetően, mert a sztereotípiákkal nem lehet köszönőviszonyba lenni. Sok jó gondolat van az írásodban, amin érdemes kicsit elmeditálni, de ezt tényleg ki-ki magában
lelkiismeret szerint kéne megtegye...