I. Székelyföldi Poet-tali

  Ez év május 24-én, pünkösdvasárnap Lövéte helyet adott az I. Székelyföldi Poet-találkozónak. Hogy ez mit is fed valójában? Néhány szót hadd ejtsek erről…
  A Poet.hu. megálmodója, működtetője és főmoderátora Kövesdy Márton; ez az oldal Magyarország legtöbb taggal rendelkező internetes amatőr irodalmi oldala. A legfrissebb statisztika ezt adta ki: 133844 vers található ott, 11891 szerző van, 34087 regisztrált tag.  Azaz: nem minden tag alkot verseket, de olvasni, szemlélődni, esetleg feltöltődni, élményekkel gazdagodni elég sokan szeretnek.
  Magyarországon rengeteg helyen volt szervezve ilyen jellegű irodalmi tali a Poet.hu 2007. május 15-ei megalakulása óta, tehát tényleg megérett Székelyföld is erre. Nyitottá hagytuk a találkozót a szokásostól eltérően, bárki bekukkanthatott, részt vehetett rajta.
  A székelyudvarhelyiekkel megtekintettük a sóskutat, majd beléptünk a lassan 90 éves papómhoz pár szó erejéig, aztán a tájház gyűjteményét is megnéztük; ezt Ági néni ízes, mesélő szavai tették még láthatóbbá, mik a múlt és jelen között kapcsot teremtettek, tán megállt az idő is velünk néhány pillanatig…
A konkrét műsor bevezetése Kányádi Sándor szavaival kezdődött, Mag Ottilia tanítőnő tolmácsolásával: „ A vers az, amit mondani kell.” Ezután a Poetről hangzott el néhány adat, a találkozó miértjéről, a versek fontosságáról, a megjelent tagok verseiből és azokéból, kik nem lehettek jelen, a jópár elszavalt remek darab remélhetőleg elnyerte a kevés számú, de annál lelkesebb közönség tetszését. És ne felejtsem el természetesen azt sem, hogy a lövétei asszonykórus színesen szép népviseletünkbe felöltözve nótacsokorral fűszerezte meg a hangulatot. A kókóslepény kóstoló plusz élményt nyújtott azoknak, kik még soha nem ettek ilyent, a találkozó utáni esti buli élőzenével társuló és záróráig tartó programja biztosította a kiváló alaphangulat meg nem szűnését.
  Köszönetet szeretnék mondani elsősorban Mindenért – és ezt így nagybetűvel kezdődően - Lázár Zoltán polgármesternek, aki első perctől pozitívan állt a dolgokhoz és minden tőle telhetőt megtett azért, hogy a találkozó résztvevői jól érezzék magukat… persze köszönetem Lázár Béla népházigazgatónak, Fazakas Ágnesnek is az asszonykórussal együtt, Mag Ottiliának, Leventének a sóskút bemutatásáért, Fricinek a fotókért, a székelyudvarhelyi poeteseknek, a lövétei poeteseknek; a testvértelepüléseinkről eljövök megtisztelő figyelmének, s mindazoknak, kik névtelenül bármivel hozzájárultak a találkozó megszervezéséhez, lebonyolításához az elejétől a végéig. Sajnálom azokat, akik nem jöhettek el, nem tudják, mit hagytak ki. :)
  Remélni merem, hogy – a polgármesterünk szavaival szabadon élve – az alapokat leraktuk, és az elkövetkező ilyen jellegű programok – mert bizonyára hagyománnyá válik ez is nálunk - egyre nagyobbakká növik ki maguk. Az elhangzott versek üzenete, mondanivalója, célja, értelme, fontossága szerintem nem vész kárba, én fontosnak tartom a mai problémák, érzelmek, üzenetek kortárs, mai hangvételű átadását „lélektől lélekig.”
Végezetül pár idézetet még hoznék:
"Ha egy emberrel kapcsolatba kerülsz, vagy adnod kell neki valamit,
vagy el kell fogadnod tőle valamit. De egyiket a kettő közül feltétlenül... egyébként elpocsékolod az időt."
(Rochus Spiecker)

... az író erkölcse mégis a közlés. Az igaz közlés természetesen. Félelmét vagy szerelmét vagy életbölcsességét óhajtja átnyújtani a közösségnek. Hisz benne, hogy ez fontos, neki is meg a közönségnek is...
... másoknak ír, tehát igyekszik "kifejezni önmagát".Természetesen nem mindig a szavaival, a soraival teszi ezt; többnyire a sorközeivel. Meg a formával meg a formátlansággal, a zenével vagy a konstrukcióval, világossággal, homállyal - ahogy csak bírja. Minden vers harc a megnevező és a névtelen között. Kis híján képtelenség. Ez a "kis híján" a költészet.
(Nemes Nagy Ágnes)

Péter Éva Erika

(Lövétei Kiáltó - újságcikkem)