Hm

Az ember: test. (Fizikai megnyilvánulási forma, amit érzékszerveinkkel észlelünk is.) Kapott egy genetikai csomagot, amivel világra jött, egy alapszerkezetet, ami meghatározza a haj-, szemszínt, csontok számát, stb. A testre képes hatni sok környezeti tényező pozitív irányban, negatív értelemben, de az ön(nem)törődés is befolyásolja.

Az ember: lélek. Létezik a testházban és azon kívül. (Kevesen képesek észlelni az emberi érzékszervekkel. Felnőttként.)

A lélek is tapasztalatok útján fejlődik az itt és mostban, de a múltban is. Jelentsen a múlt bárkinek bármit. Akár az e testben eltöltött időt, akár máshol másképp.

Akik nem emlékeznek arra, hogy a lelket érzékelték valaha; pár kérdést fel tudnak tenni ilyen sorok olvasása után. Lélek nélkül a testi való létezhet-e a földi élettérben? Csak a testet összetartja-e a bőr, működteti-e az izom-, csontszerkezet? Hol lakik a lélek akkor - ha van? 

Az ember: szellem. (Ész. Agy.) Fogantatás után ebben a dimenzióban tapasztalatokat szerezve gyarapítja tudását. Tanul. Vagy nem. Döntések eredménye, következménye mindez.

A hármasság hat kölcsönösen egymásra, ezáltal alakul az ember fizikailag, szellemileg, lelkileg. 

A testet karbantartó eszközök: a minőségi táplálék, a víz, a napfény, a levegő, a pihenés (alvás), a sport, a test ápolása sem mellékes. 

A lelket a meditáció, az ima kondicionálja.

A szellemet a tanulás, a mások tanítása tartja karban.

(Karban tart: értelmes, csudaszép beszélő magyar szavaink, íme, üzennek, ha értelmezve figyelünk...)

Biztos vagyok abban, hogy az ember jelenlegi igaz tudása - ami a megismeréseken alapulhat, nem azon, amit más állít - az csupáncsak egy pontszemnyi fény a végtelenben. 

Milyen különbség van aközött, amit tanul valaki valahonnan és aközött, amit saját tapasztalása útján szerez meg? Hatalmas. A saját tapasztalás az egyén számára igaz, a többi tudás az mellett csak igaznak tűnhet. 

Azonban az igazság bármiről: végülis mind igaz. A másik oldal igaza azonban nem feltétlenül az innenső oldal igaza. Esetenként el lehet fogadni feltételek nélkül egy adott témát érintő állítást - vagy tagadást - kételkedve vagy gondolkozás nélkül. De nem kötelező.

A birkanyáj-módszer remek példa arra, hogy az a fajta létezés mit nyújt. A csordából kilépve viszont kinyílhat más kapu. Számos kapu akár. Be lehet csukni ajtókat, más kilincsekre lehet nyúlni. 

Mindkét forma amúgy élhető és mindkettő tapasztalás, mindegyikben lehet fejlődni valamerre. Akár fel, akár le. 

Van, aki csak azt hiszi el, amit lát. Ez is rendben van. 

Aki meg el tudja gondolni, hogy az emberi látás tartománya ugyan egy adott intervallumon belül van, azaz nézett mikroszkópba pl., esetleg távcsőbe vagy szoligépezett, röntgenfelvételt készítettek róla, denevér-, delfinkommunikációval foglalkozik, ért a radiesztéziához, netalán van mobiltelefonja, tévéje,  😊 az el tudja fogadni, hogy az emberi észlelés látás, szaglás, ízlelés, hallás, tapintás által korlátozott érzékelésű. De bizonyos eszközökkel kitágulhat az észlelés. 

De mi lehet az 5 érzékszerv észlelésén felül, ami ugyancsak emberi tapasztalás?

Az ember olvassa valahol, hogy létezik aura. Ok. De mennyivel másabb, mikor láthatóvá válik.

A regressziós utaztatás érdekes fogalom. Kételkedhető. De mikor jő egy spontán regresszió, és az adott ember esetleg pl. arab nyelven (?) torokhangon énekel, holott ebben az életben nem tanulta ezt a nyelvet, sőt esetleg a dhi-hin-gir - sumér (?)- szót kiejti és érti, vagy van egy visszatérő álma egy középkori határmenti várról, ahol kislányként menekül és átússza a "nagy vizet", aztán a sors megadja neki azt, hogy élőben, ebben az életben látja azt a várat: akkor nemcsak elgondolkozik a létezés furaságain, hanem megérti az összefüggéseket. Megtanulja a saját tapasztalataiból azt, amit felhasználhat a saját megértéseihez, a fekete foltok fényesítéséhez. 

Egy ember nem kell tudjon mindent. Az ember ezen a fejlődési lépcsőn, mint ember, nem képes a mindentudás birtoklása általi hatalmat helyesen kezelni, a földi világban sajnálatos módon eléggé észlelhető az, hogy a hatalom mennyi visszaélésre ad lehetőséget. Persze ennek is megvan a szerepe, értelme.

A hatalommal bánni felelősség. Jól bánni isteni tudás.

Egyszer hátha így lesz. Ha addig az ember és a föld ki nem pusztul.